"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2017. február 9., csütörtök

Ezen a napon történt - Gábor Dénes

Gábor Dénes Nobel díjas villamosmérnök,  a holográfia atyja, a lapos színes tévé képcsövének konstruktőre, a kommunikáció-elmélet úttörője, egy analóg számítógép megalkotója. 


A holográfia két görög szó összetételéből keletkezett kifejezés. A holos ,,a teljes, az egész", a gramma pedig ,,az üzenet" jelentésében értelmezendő.  


 Gábor Dénes egy bányaigazgató legidősebb fiaként, 1900. június 5-én született Budapesten. Már gyermekkorában a fizika érdekelte. Ugyancsak felkeltette érdeklődését a színes fotózás. Testvérével, Györggyel együtt végül egy házi laboratóriumot is csináltak, ahol röntgen-sugarakkal és rádioaktivitással is kísérleteztek. Bár hivatalosan a Technische Hochschuléra is járt a német fővárosban, s ott elektromérnöki diplomát szerzett, szabadidejében bejárt a berlini egyetem fizikai előadásaira is, ahol akkoriban Einstein is oktatott.

1927-ben Németországban a Siemens & Halske AG-hoz lépett be munkatársnak, ahol mind a mai napig utcai lámpák millióiban használt megoldást dolgozott ki.
1934-ben Londonba települt. A harmincas évek Angliájában nehezen találhattak a külföldiek munkát. Gábor Dénes végül a Thomson-Houston céghez került, ahol 1948-ig dolgozott, többek között a kommunikációelmélet, a kinematográfia és - a legutolsó években - a holográfia területén. 

A holográfia feltalálásához az elektronoptikai leképezés tudományos vizsgálata vezette, felismerte ugyanis hogy ha egy tárgyról visszavert hullámok intenzitását, fázisát és amplitúdóját is felhasználhatja, akkor a tárgyról teljes (holo) és térbeli (graf) kép nyerhető. Az optikai holográfia elméletének kidolgozása után a holográfia szélesebb körű elterjedése akkor következett be, mikor 1962-ben felfedezték a lézert. Ez után ugyanis a lézertechnika és a holográfia egyesítésével lehetővé vált a lézerhologramok készítése. Tudományos munkásságáért, elsősorban a hologram felfedezéséért 1971-ben kapott Nobel-díjat. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és több, nemzetközi tudományos szervezetnek is, nevéhez több mint száz szabadalom fűződik. 79 éves korában, Londonban halt meg.  

Gábor Dénes - aki a Brit Birodalom Rendjének parancsnoki fokozatát nyerte el élete végén - egyszer így fogalmazott: ,,Ama néhány szerencsés fizikus egyike vagyok, aki megérte, hogy elgondolása a fizika komoly fejezetévé nőtte ki magát." 
 

2017. február 5., vasárnap

Vers vasárnapra


      Áprily Lajos 
 
                     Mennék eléd
 
      Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
      A déli oldalon leselkedel.
      Gyökerek hallják könnyű léptedet,
      átküldesz egy-egy halk leheletet,
      mely szűzies még és illattalan,
      de sejtető, jó langyossága van.
      Csak arcom érzi még, nem sejti más,
      varázs van benne, keltető varázs.
      Ahol jársz, néma éberség fogad,
      keresed a rügyes sombokrokat,
      hogy langyosságoddal rájuk lehelj
      s kipattanjon a sárga kis kehely.
      Feljössz az élre, melyet hó erez,
      íj válladon, a hátadon tegez,
      benne az arany nyílakat hozod,
      melyekkel a telet megnyilazod.
      Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
      még utoljára elkiáltanám
      nevedet, melyből napfény sugaraz:
      Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!
 

2017. február 2., csütörtök

Szinyei Merse Pál

1920. 02. 02.-án halt meg Szinyei Merse Pál.





A magyar festészet egyik legnagyobb alakja. A müncheni Akadémián tanult, s noha egyik mestere az akadémikus K. Piloty volt, őrá mégis Gustave Courbet friss természetszemlélete, majd később A. Böcklin tiszta, erőteljes színei hatottak. Művészetében az ember és táj kapcsolata, a természeti valóság gyöngéd szépségeinek örömteli megragadása foglalkoztatta. Az élet szeretetét és a természet szépségét sugárzó művei (Anya gyermekével, Szerelmespár, Hinta, Ruhaszárítás) után, 1873-ban alkotta élete fő művét, a magyar festészet egyik gyöngyszemét, a Majálist. E képe minden akadémiai kötöttségtől mentes festő ábrázolás, pompázó színeivel, oldott körvonalaival és napfénytől sugárzó ragyogásával megelőzte a francia impresszionisták törekvéseit. A magyar plen air festészet megteremtője, a modern festészet első nagy képviselője a nyugat-európai - elsősorban is a francia - kortársakkal egy időben fedezte föl a szabad levegő, a napfény festői ábrázolásának lehetőségét, s teremtette meg gazdag színvilágú realista táj- és portréművészetét. A maga korában nemcsak megnemértést és heves ellenállást váltott ki, hanem hivatalos elismerésben is volt része. Egy időben országgyűlési képviselő, aki nagyúri módra élt, megengedve magának, hogy esetleg ne vegyen ecsetet a kezébe. De a birtokára visszavonulva ha ritkábban is vette kezébe az ecsetet, olyankor megkapó műveket alkotott. (Lilaruhás nő, Pacsirta, családtagjainak arcképei). A Majális 1896-i kiállítása és ezúttal aratott nagy sikere után a hazai művészeti közélet egyik vezető alakja lett, amit egyik francia kortársa se mondhatott el magáról. 1905-től haláláig a Képzőművészeti Főiskola igazgatója volt. Késői alkotásainak plein air törekvései a nagybányai iskola fölfogásához állnak közel (Hóolvadás, Őszi táj).

Forrás: http://www.virtuartnet.hu/adoma/cv.htm

Február 2.

A néphagyomány szerint február másodikához kötődik az egyik legszélesebb körben elterjedt időjóslás. Ezen a napon jön ki barlangjából a téli álmából felébredt medve, ha napos időt lát és meglátja saját árnyékát, akkor visszatér barlangjába és még hosszú lesz a tél. Ha nincs napos idő, korai tavaszra számíthatunk. Egyébként a medvekultusz európai nyomai szerint, őseink a medvében az egyik legfőbb állatistenséget tisztelték. A medve téli álmából való február másodikai ébredés, a tavasz közeledtének és a természet föltámadásának jelképévé vált.

Kapcsolódó kép
Jókai Mór „Az új földesúr" című regényében a következőképpen ír erről a napról: Van aztán egy napja a télnek, aminek "gyertyaszentelő" a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megfogulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik, talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.
Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy már most örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van. "

2017. február 1., szerda

Február hónap kövei

A Föld kialakulásának egyik fázisában szilárd kéreg alakult ki, ami nem csupán megadta bolygónk alakját, de lehetőséget is a felületén kialakuló vízre, majd az élővilág megjelenésére. A földkérget alkotó geológiai képződmények képezik mindennek az alapját.

Négy és fél milliárd évesre becsült lakóhelyünk a Föld bolygó e kőzetburkán alakult ki. Mikor és hogyan? Ez ma is megoldatlan kérdés. A választ a kőzetek minősége, összetétele, fajtái megkönnyíthetik, ezért kutatásuk rendkívül fontos. Érdekes, hogy geológiával az iskolákban és az ismeretterjesztésben alig foglalkoznak. Egy-egy szegmense szóba kerül, mondjuk földrajz, őslénytan vagy bányászat kapcsán, meg időnként ha vulkánkitörés, netán földrengés izgatja a kedélyeket. Pedig gyönyörű tudomány, nemcsak szellemi, esztétikai élvezetet is ad.

Kőzetnek nevezzük a földkérget alkotó nagy tömegű, ásványokból felépülő anyagot. Az ásvány a földkéreg szilárd, homogén, egy kémiai képlettel leírható természetes alkotórésze. Sajátos csoportot képviselnek a fémkinyerésre alkalmas ércek. Elképzelhető, hogy hányféle kőzet alkotja a földkérget, attól függően, hogy hol, mikor, milyen hőfokon és nyomáson alakultak ki, milyen hatással voltak rá a különböző éghajlati változások.

Kőzeteket, ásványokat sokan gyűjtenek. Talán kevesen tudják, hogy az ásványoknak és kőzeteknek éppen olyan rendszertana van, mint a növényeknek és állatoknak. Nemcsak esztétikai okoknál fogva fontosak az ásványok és kőzetek, de ipari szempontból alapvető nyersanyagok, az energiahordozóktól kezdve az építkezési alapanyagokig, a műszertechnikától az orvostudományig.A drágakövek is az ásványok közé tartoznak. Közös sajátosságuk a különlegesség, a szépség. Számuk szinte áttekinthetetlen, és mindig újakat fedeznek föl. A drágaköveket (ásványokat) igen régen, legalább 7000 éve ismeri az ember. Nem véletlen, mivel gyűjtögetés közben óhatatlanul belebotlott a szép kövekbe, és mivel ember volta révén esztétikai érzéke már korán kialakult, összegyűjtötte a szép ásványokat. Az elsők között volt az ametiszt, a hegyikristály, a jade, a gránát, a jáspis, a lapisz lazuli. Keménységüktől függően használati eszközök készítésére is jónak találták.
A köveket mindig valamilyen titokzatosság lengte körül, misztikus erőt, sőt gyógyerőt tulajdonítottak nekik. Ezért használták és használják ma is talizmánnak, amulettnek. Védelmet remélnek a gonosz szellemek ellen, és barátságra hangolják a jóindulatú lelkeket. Gyógyításra is használják – még ma is – a természet adományát. Az ezotéria egyik központi hatalma a megfelelő drágakő. A csillagászattal is összekötötték, amennyiben az egyes állatövi jegyeknek megfelel egy-egy drágakő, ami az akkor született illető személyiségi jegyeit befolyásolja.

Gyógyításra még a XIX. században is sűrűn használták. Egyeseknek már a jelenléte is elég volt, másokat a beteg testrészre helyezték és volt olyan, amit porrá törve bevettek. Japánban ma is árulnak porrá tört gyöngyökből kalciumpótló tablettát. Honnan eredhet a kövek misztikus hatása, miért bízzák azokra magukat még uralkodók is? A válasz egyszerű, bár nehezen fölfogható. Mert itt vannak a kezdetek kezdete óta és őrzik a Föld, a világmindenség ősi tudását, emlékeit. Tudnak mindent, de hallgatnak.

A számítógépek alapját képező mikrochipek alapanyaga, a kvarckristály is közéjük tartozik.

A drágakő uralkodók, főpapok ruháinak része volt. Tutanhamon halotti maszkján lapis lazuli sáv van a hókristályból és obszidiánból készített szemek mellett. A Bibliában szereplő 23 kőből 12 a legfontosabb, melyek színben, formában ma is ritkák. Nagyon érdekes Gyárfás Ágnes bölcselő felfedezése, amely szerint a székelyek sorstáblás mellhímzése az ősi idők üzenetét hordozza. A mejjesen (bőrmellény, oldalt a hónalj alatt gombolják) a sorstábla sértetlenül él a kebel táján.

A gyakorlatban óriási szerepe van a drágaköveknek, értékükről nem is szólva, hiszen a történelem során életeket oltottak ki birtoklásukért. Egy-egy ritka gyémántnak neve is van: Tiffany, Kohinoor, Sah, Firenzei, Sancy és mások. Általában ékszerként, magántulajdonban vannak. Újabban egyes államok azonosulnak olyan drágakövekkel, amelyek határaik között megtalálhatók. Nekünk, magyaroknak is kellene keressünk egy követ. Például a Széphavasról vagy inkább a Hargitáról. De a legjobb lenne egy máramarosi gyémánt, amelynek tiszta vizében láthatatlanul ott lebeg a világmindenség.
/Forrás: Hankó Ildikó//








Az ametiszt nyugalmat és békét sugároz magából Különleges színe miatt szerették már az ókorban is, amulettként viselték, mert úgy tartották megvéd a csábítástól és jó a mérgek ellen is.


Az ÓNIX az érvényesülés köve. Erősíti az öntudatot és a felelősségérzetet, erősíti a józan gondolkodást, a logikát, a kontrollt és az érvelés képességét. Javítja az idegek működését, a hallást, jó a belső fül betegségeire, de a fülzúgásra és nagyothallásra is.

Február 1-én történt

A világűr kutatása a csillagászattal egyidős, az égitestek mozgását az ókori tudósok kezdték el tanulmányozni. A világűrbe jutás, mint önálló tudományágat viszont csak a 19-20. század fordulóján kezdték elméletileg megalapozni.

Columbia-katasztrófa



2003. február 1-jén visszatérés közben a Columbia űrrepülőgép Texas állam fölött darabokra szakadt és a fedélzetén tartózkodó űrhajósok életüket vesztették. A következő napokban a robbanás környékén elégett maradványokat találtak az űrrepülőgépből. A Columbia éppen egy 16 napos küldetésen (STS-107) volt túl, amelynek keretében több tudományos kísérletet végeztek. A katasztrófát valószínűleg egy indításkor leváló törmelék okozta, amely eltalálta az űrrepülőgépet, és visszatéréskor a sérült szárny már nem bírta a terhelést. 1986-ban ugyancsak hét űrhajós halt meg a Challenger űrrepülőgép katasztrófájában.


Valóságos személy volt, csak a története hangzik másképp, mint ahogy Daniel Defoe megírta. Selkirk ugyanis nem hajótörés következtében került a Juan Fernandez-szigetcsoport egyik kis szigetére, Mas a Tierrara. (A sziget a valóságban a Csendes-óceánban van, nem a Karib-tengeren, mint Robinson szigete). Fellázadt kapitánya ellen, aki ezért a szokásokkal ellentétben nem végeztette ki, viszont kitette az első útjába eső szigetre, némi élelem, szerszám és egy puska társaságában. A legközelebbi hajó csak 52 hónap múlva járt arra, ez felszedte Selkirk-öt és hazaszállította Angliába. 
Selkirk a skóciai Lower Largo nevű halászfaluban született 1676-ban. Fiatalkorában matróznak, jobban mondva kalóznak állt. Abban az időben ez legális tevékenység volt, mármint a spanyol hajók kifosztása a brit kalózhajók által, mivel a két ország úgyis hadban állt egymással.
Selkirk matróz azonban igen indulatos természetű ember volt. Többször összeszólalkozott a kapitányával, és amikor azt próbálta bizonygatni, hogy a hajójuk öreg, mint az országút, és el fog süllyedni, a kapitány kitette a szűrét az egyik lakatlan szigetre. Még így is jól járt, mert rövid úton ki is végeztethette volna lázadásért. Egy kis ennivalót is kapott útravalóul, meg pár szerszámot és egy puskát, lőport, no és egy Bibliát. Ez utóbbi tar- totta benne a lelket a szó szoros értelmében. (Egyébként Selkirk-nek igaza volt, mert a hajó, amelyről a lakatlan szigetre került, nem sokkal később Peru partjainál elsüllyedt. Csak néhányan élték túl a katasztrófát, ők azután egy perui börtönben sínylődtek életük végéig.)
A szigeten elmélkedve Robinson Crusoe különös dologra lett figyelmes: élete fő eseményeinek dátumai a hónapokat és napokat illetően mindig megegyeztek, s ezért a szerencse vagy balsiker váltakozásában a Sors keze nyomát vélte felfedezni.
/ Akarva akaratlanul a maga sorsáról vallott ezzel Defoe, a maga sikereiről és kudarcairól: az angol törtélem különösen zaklatott korszakában látta meg a napvilágot, és felváltva volt kegyeltje és üldözöttje a Sors szeszélyes játékainak. /

2017. január 30., hétfő

Ezen a napon - Tinódi Lantos Sebestyén

 1556. január 30-án hunyt el Tinódi Lantos Sebestyén költő, énekmondó.




  A magyar költő, zeneszerző, lantos és énekmondó 1505-10 között született a Baranya megyei Tinódon.
Életéről saját énekeiből következtethetünk, sokszor az utolsó versszakba vagy pedig a versfőkbe rejtett utalások tájékoztatnak a keletkezés helyéről, idejéről és körülményeiről. Szigetváron Török Bálint udvarában nevelkedett. Vándorzenészként sok helyen megfordult, először Istvánffy és Verbőczi udvarainál működött. Nagyszombati látogatása után Kassán telepedett le, felesége és gyermekei itt éltek. Ő maga Czeczey Lénárt kapitányt szolgálta. Nyírbátorban, majd Egerben is tevékenykedett, itt írta 1553-ban legjelentősebb művét, az Egervár viadalát. Ezt követően Debrecenben, Erdélyben, többek között Kolozsvárott járt, végül újra Egerbe és a Dunántúlra utazott. Halálakor, 1556 januárjában Nádasdy Tamás udvarában szolgált Sárváron.   
Tinódi egyetlen fennmaradt kiadványát, a híressé vált Cronicát 1554-ben nyomtatták ki Kolozsvárott Hofgreff György nyomdájában.
 Ez az első épen fönnmaradt magyarországi kottás nyomtatvány. Gyűjteményét I. Ferdinánd császárnak ajánlotta, aki 1553 augusztusában nemesi rangot adományozott neki. A Cronica 23 éneket tartalmaz, amelyek a későbbi századokban döntően befolyásolták a népzene alakulását, és énekeskönyvekben, XIX. századi himnuszkönyvekben is megjelentek.