"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2017. április 26., szerda

Ezen a napon - Marcus Aurelius

Marcus Aurelius – Rossz érzések ellenszere

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod – sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? – Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.

Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik – tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád – neked csak járnod kell rajta.”

 1896 évvel ezelőtt ezen a napon született Marcus Aurelius  - a filozófuscsászár.
Marcus Aurelius

"Az utókor filozófuscsászárnak nevezte, és nemegyszer vitatkoztak arról, hogy császár vagy filozófus volt-e inkább. Válasza megsejthető abból, ahogy magát is figyelmezteti: „Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat – mert ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazságszerető, istenfélő, jóindulatú, szeretetteljes, tántoríthatatlanul kötelességtudó. Arra törekedj, hogy az maradj, amivé a filozófia igyekezett tenni.” Aki már beleolvasott valaha a naplótöredékeiből összerendezett Elmélkedéseibe, érezheti, hogy benne elsősorban az ember szólal meg, aki a mai értelmes és kereső gondolkodót is szíves társául fogadja. Marcus Aurelius uralkodását szinte szakadatlan háborúskodás töltötte ki. Érdekesség, hogy a germánok ellen Pannóniában, részben hazánk területén is harcolt, és több fejezet végén találkozunk azzal a megjegyzéssel, hogy „írtam a quádok földjén, a Garam mentén” vagy „írtam Carnuntumban”. Képzeljük el, hogy vajon mi hol találnánk helyet a csatazaj közepette a gondolkodásra. A császár önmagában, belül teremt csendet, és megkérdezi magát az elmúlt napról, ugyanis „sehol a világon nincs az embernek csendesebb és békésebb helye, mint a saját szelleme”
Forrás: Takács Mária  Új  Akropolisz /részlet/

 

Ezen a napon - Charles Richter

1900 Április 26. Megszületett Charles Richter amerikai földrengéskutató, akiről elnevezték a földrengések mérésére szolgáló skálát.



 

A földmozgások által kevésbé sújtott ohiói Hamiltonban született 1900. április 26-án, de a szülei korán elváltak, és az anyai nagyapja nevelte fel, emiatt 1909-ben a szeizmológiai szempontból izgalmasabb helyen fekvő Los Angelesbe költözött. A Stanford egyetemen diplomázott, majd a California Institute of Technologyn szerzett PhD fokozatot. Elméleti fizikusnak készült, a földrengésekhez semmi köze sem volt, de 1927-ben az egyetem Nobel-díjas elnöke, Robert Millikan behívatta az irodájába, és azt mondta neki, fizikust keresnek a szeizmológiai laboratóriumba. Richter azt hitte, tévedésből szóltak neki, de kíváncsiságból belevágott.

Mindössze nyolc év kellett ahhoz, hogy a nulláról eljusson a tévedésből tízfokúnak hitt, de valójában korlátlan skáláig. Pedig az elején csak azzal bízták meg, hogy Dél-Kalifornia rengéseit katalogizálja az epicentrum és az időpontok szerint. Innen jött az ötlet, hogy valamilyen erősségi sorrendet kellene felállítani, de Richter hiába kísérletezett, a rengések közötti különbség olyan jelentős volt, hogy képtelenség volt őket összehasonlítani. Munkatársa, Beno Gutenberg állt elő a javaslattal, hogy a rengések milliméterben mért számértékének logaritmusát az epicentrum távolságának függvényében ábrázolják. A új skála szerint megadott érték a földmozgás mértékét jelzi, s minden egyes fokozat az előzőnek a tízszeresét jelzi, vagyis a 6-os fokozat százszorosa a 4-esnek, a 7-es ezerszerese, a 8-as tízezerszerese.


Szokták emlegetni a Mercalli-skálát is a földrengéseknél. Giuseppe Mercalli olasz katolikus pap és természettudós Richter előtt ötven évvel állította fel tizenkét fokú skáláját, de ő csak a rengés által okozott pusztítás alapján rangsorolta a földmozgásokat, márpedig ez nem fejezte ki az erősséget, hiszen egészen más a rengés következménye, ha például az epicentrum az óceán alatt van, vagy pedig egy sűrűn lakott területen. Többnyire ezért szokták együttesen használni a két mérési rendszert.
Richter a szeizmológia megszállottja lett, a tudományág két alapkönyvét ő írta, noha soha nem publikált szakmai folyóiratokban, és a tudományos akadémiának sem lett a tagja. Az egész életét a kutatásnak szentelte, megtanult oroszul, olaszul, franciául, spanyolul, németül, sőt még egy kicsit japánul is, hogy a tudományos kutatásokat eredetiben olvashassa. És mindent komolyan vett, amikor például a Caltechen, ahol egész életében dolgozott, nyugdíjba vonulásakor a kollégái a Richter-skáláról készített szellemes paródiával búcsúztatták, zokon vette, mondván, a tudománnyal nem lehet viccelni.

Otthonában is egy szeizmográf állt a nappalijában, hogy minden pillanatban vizsgálhassa, remeg-e éppen a föld. És bárkit szívesen fogadott, hogy magyarázhasson neki egy kicsit a földmozgások tudományáról. Imádott a sajtónak nyilatkozni, ha földmozgások voltak, odaült a telefon mellé az intézetben, és csak ő válaszolhatott az újságírók érdeklődő hívásaira. Sokszor elmondta, hogy nem kell félni a földrengésektől, mert a statisztika szerint sokkal veszélyesebb az országúton autózni, és azt hangsúlyozta, hogy megfelelő felkészüléssel és építészeti szabályokkal jelentősen csökkenthetők a károk. Ellenezte, hogy harminc emeletnél magasabb épületeket húzzanak fel, és javasolta, hogy minél kevesebb díszítőelemet alkalmazzanak a kivitelezéskor. Los Angelesben megfogadták a tanácsait, s amikor 1971-ben súlyos földrengés okozott károkat a városban, a politikusok köszönetet mondtak neki, mert ezrek életét mentette meg.

/forrás: Magazin.hu/ 

A földrengések előidézői: lemeztektonikai folyamatok
A Föld szilárd burka, a néhányszor 10 kilométer vastag kőzetburok nem egységes gömbhéjként borítja bolygónkat, hanem darabokra van töredezve - amolyan repedezett tojáshéjként kell elképzelnünk. A darabokat kőzetlemezeknek nevezzük, amelyek - az alattuk fekvő lágyabb földköpenybe merülve - állandó mozgásban vannak. Mozgásuk során egymástól távolodhatnak, egymáshoz közeledhetnek, vagy el is csúszhatnak egymás mellett.
A kőzetlemezek mozgása következtében a kőzetburokban feszültség halmozódik föl. A növekvő feszítőerő bizonyos nagyság elérésekor a kérget hirtelen megrepeszti, eltöri. A hirtelen törés, repedés messzire szétterjedő rezgőmozgással jár, amely a kérget megremegteti. Ez a jelenség a földrengés.


2017. április 25., kedd

A szecesszió világhírű mestere Alfons Mucha - kiállítás Szegeden

Szeged belvárosában áll egy csodálatos épület, a Reök-palota. 
 
Az épület a magyar szecesszió egységes, tiszta stílusú megtestesülése, európai viszonylatban is a legszebbek egyike. tervezte Magyar Ede, épült 1907-ben. /Wikipédia/

Képtalálat a következőre: „reok palota” 

Május 7-ig tekinthető meg Alfons Mucha kiállítása.

Alfons Maria Mucha (Ivančice, 1860. július 24. – 1939. július 14.) cseh festő, grafikus, díszlettervező.

Mucha kecses nőalakjait még azok is ismerik, akik nem jártak múzeumokban, mert illusztrációként annyiszor felhasználták őket. Sokan nem is tudják, kitől származnak a virágokkal, indás-palmettás folyondárokkal körülölelt hölgyek képei. Többnyire nem is kötik Muchához a gyönyörű asszonyok portréit, így azután azt sem tudják, hogy a művész festőként, plakátrajzolóként, grafikusként, díszlettervezőként és iparművészként egyaránt sikeres volt.

A múlt század nőideáljai tekintenek ránk a képekről. A telt és a karcsú idomokon lágyan omló ruhák az örök nőket mutatják, a szenvedélyeseket és szendéket. Olykor megközelíthetetlen démonnak, máskor védtelen angyalnak láttatja őket.
 A csehországi Ivančicében született polgár szülők gyermekeként. 1877-ben Bécsbe költözött, és ott színpadi díszleteket készített. 1885 és 1887 között a müncheni akadémián, 1888-tól a párizsi Julian Akadémián, majd a Colarossi Akadémián tanult.

1894-ben díjat nyert a párizsi Salon kiállításán. Ugyanebben az évben    elkészítette Sarah Bernhardt színésznő megrendelésére Victorien Sardou: Gismonda c. drámájának plakátját, ami egy csapásra híressé tette. Sarah Bernhardt szerződtette, hét évig az ő és színháza (Theatre de la Renaissance) számára készített plakátokat, s folyamatosan érkeztek megrendelések párizsi cégektől, csoportoktól, magánemberektől, még Angliából is (Nestlé). Az 1900-as világkiállításra ő dekorálta Bosznia-Hercegovina pavilonját. Ezután néhány évet az Amerikai Egyesült Államokban töltött. 1910-ben visszatért Csehországba. E korszakának legjelentősebb munkája a Szláv eposz húsz festményből álló sorozata. Az 1913-ban festett képeket 1928-ban Prága városának ajándékozta.

Bár művészetét a szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. A dekorativitás anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló reklámiparának különleges, egyedi termékei.

Roppant sokoldalú művész volt: illusztrált számos könyvet (Németország története, Ilsée), tervezett bélyeget, naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket és ékszerüzletet.

Alkotásait gyakran ciklusokba, dekoratív pannóként rendezte össze: A négy évszak (1896), Ékkövek, Csillagok, Művészetek, Virágok, Hónapok.











 

2017. április 24., hétfő

Süss föl nap......


Szent György ünnepe


A néphit Szent György napjától számította a jó időt, a valódi tavasz kezdetét. Ennek emléke az egyik legismertebb gyermekjáték-dal. A gyermekek a rétre kihajtott libák számára így hívogatták a napot:

Süss föl nap,
Szent György nap!
Kert alatt a kislibáim
Megfagynak.
Terítsd le a köpönyeged,
Adjon isten jó meleget!

Tüskés ágakat, nyírfaágakat tűztek a kerítésbe, ajtóra, hogy a gonoszt távol tartsák. Aki ilyenkor a keresztútra ment, megláthatta a boszorkányokat; e nap hajnalán mentek a néphit szerint harmatot szedni. Lepedővel szedték fel a mezőről a harmatot, majd kifacsarták a lepedőt, s az így nyert nedvet megitatták a tehenekkel. Másutt a harmattal együtt a búza hasznát lopták el a boszorkányok másoktól. Közben azonban mondogatták: "szedem, szedem, felét szedem", ezzel jelezve, hogy csak a haszon felére pályáznak, nehogy a hatás nagyon is feltűnő legyen, s kiderüljön a gonoszság. György napja volt a magyarságnál az állatok első kihajtásának legfontosabb időpontja is. Ilyenkor mágikus praktikákkal igyekeztek védeni a legelőre tartó jószágokat. A Zala mentén első kihajtáskor az istállóküszöb mellé belülről láncot, kívülről tojást tettek, ezen kellett a jószágnak átlépnie, s azt tartották, hogy olyan erősek lesznek, mint a lánc, olyan gömbölyűek, mint a tojás.

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

24. alkalommal került megrendezésre a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, a nemzetközi könyves világ jegyzett eseménye, a térség meghatározó szakmai és kulturális fóruma.  

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a világirodalom és a hazai szellemi élet kiemelkedő képviselői (25 ország közel 100 neves alkotója, 400 hazai és határon túli magyar író, tudós, művész) részvételével kulturális programok sokaságát kínálta/író-olvasó találkozók, felolvasások, dedikálások, irodalmi estek, könyvpremierek, művészkönyv-bemutatók, kerekasztal-beszélgetések, koncertek, színházi bemutatók, kiállítások, filmvetítése/.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál hagyományosan vendégül látja a világ legrangosabb íróit, költőit, akik közül a díszvendég veheti át Budapest Főpolgármesterétől a Budapest Nagydíjat. 

Orhan Pamuk Nobel-díjas török szerző volt  a 24. Budapesti nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége.

Orhan Pamuk lesz a 2017-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége

Orhan Pamuk, a kortárs török irodalom legismertebb, világszerte nagy népszerűségnek örvendő alakja 1952-ben jómódú, isztambuli értelmiségi családba született. Nyugatias szellemű iskolákat végzett, eredetileg építészmérnöknek készült, ám fiatalkorában arról álmodozott, hogy festő lesz, de végül újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben.
A hetvenes évek közepén végleg felhagyott a festészettel, és életét az írásnak szentelte. Első regénye a Dzsevdet úr és fiai - miután négy éven keresztül nem talált kiadót - 1982-ben jelent meg, majd egyaránt jelölték az Orhan Kemal- és a Milliyet irodalmi díjra. A könyv a 2017-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából jelenik meg először magyar nyelven.
Műveiben posztmodern stílusban mutatja be az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot. Könyveit több mint 50 nyelvre fordították le, regényeivel nemcsak hazájában, de több nyugat-európai országban - többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban - is jelentős irodalmi díjakat nyert el.
Orhan Pamukot a The Guardian beválasztotta a 21. század 21 legjelentősebb írója közé. Nevét az Egyesült Államokban is jól ismerik, a 2004-ben angolul is megjelent című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyve közé sorolta. 2006-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták munkásságáért./Forrás: VajdaságMa/

2017. április 23., vasárnap

Olvasni jó

Miért jó olvasni?

Egy könyv olvasása számtalan élményt nyújthat. Kiszabadulhatsz a mindennapok fogságából, olyan világba juthatsz el, ahol öröm élni, ahol minden perc különleges, érdekes, izgalmas.

Egy jó könyv érzéseket kelt az emberekben.
Egy jó könyv megríkat, megnevettet. 
Egy jó könyv megfogja a kezed, és magával visz egy olyan helyre, amiről még csak nem is álmodtál.
Olyan szereplőket ismerhetsz meg, akikkel együtt tudsz érezni, akiknek szurkolhatsz, akiket szerethetsz.
Elolvasni egy jó regényt egy hosszú és boldog ismertség kezdete. Egy könyv mindig ott lesz neked, megnevettet, ha szomorú vagy, felvidít, ha teljesen magadba fordultál, kirángat a legmélyebb és legsötétebb sarokból is.
Megnyugtat, magával ragad, és nem ereszt.
Egy jó könyv olyan lehet, mint egy papírbarát. 
"A könyvek, mint az emberek, csak akkor adják ide titkukat, bizalmukat, ha te is átadod magad nekik."
/Márai/

Április 22. a könyv és a szerzői jogok napja. 
A katalánok javaslatára az UNESCO nyilvánította ezt a napot a könyv napjává.