"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2018. február 15., csütörtök

Még február van..

február 14. Bálint – Ha házasodnak a verebek Bálintkor,Készülődhetsz a tavaszra bármikor.
február 16. Julianna – Ha Juliska fésülködik, A tavasz már közeledik.
február 19. Zsuzsanna – Zsuzsanna, megszólal a pacsirta.
február 24. Mátyás – Mátyás, szűre ujjából ereszti ki a tavaszt. Mátyás ront, ha talál (jeget), Ha nem talál, csinál.

Képtalálat a következőre: „verebek”

2018. február 10., szombat

Csángó bál

A Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány, a Moldvai Magyarok a Moldvai Magyarokért Szövetség és a Válaszút Alapítvány 2018. február 10-én (szombaton) huszonkettedik alkalommal rendezi meg a „Csángó Bált” a budapesti Millenáris Parkban.

Kapcsolódó kép A Csángó Bál szervezői a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánják felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeznek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez.
A rendezvény alapvető célja, a moldvai és a gyimesi csángó magyarok rendkívül régies és páratlanul gazdag népművészetének és hagyományainak bemutatása a közönség számára. Fesztiválunkkal szeretnénk alkalmat teremteni arra, hogy a közép- és kora újkori magyar és európai kultúra számos elemét máig megőrző csángó magyarok bemutathassák viseleteiket, szokásaikat, zenéjüket és táncaikat egy színpadi műsor keretében. A műsort követő táncház pedig alkalmat teremt, hogy a közönség is tevékeny részesévé válhasson e hagyományoknak.


Télűzés - Busójárás,.

A Busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télűző, tavaszköszöntő, termékenységet varázsló népszokások csoportjába tartozik. A népszokást a délszláv nemzetiség hozta magával hazájukból a betelepítés során. A Busójárás Mohácson formálódott tovább, és itt nyerte el véső, mai alakját. A népszokás 2009 ősze óta "Az emberiség Szellemi Világörökségei" lista tagja. Minden évben megtartják, időpontja farsang utolsó hetére esik.  





A busójárás a legkülönlegesebb magyarországi népszokás. Ilyenkor a mohácsiak szőrös lényeket formázó ijesztő álarcokban, hangos kereplőket forgatva vonulnak fel, sőt, a hagyomány szerint még koporsót is égetnek, persze a zajos ünneplés kihagyhatatlan része a sok finomság és tánc is.

Legrémisztőbb népszokásunk eredete nem teljesen egyértelmű, alapvetően a mohácsi sokacok (dél-szláv vagy más eredetmagyarázatok szerint illír nép) hagyománya. Egyes feltételezések szerint az ilyenkor szokásos farsangolások célja a télűzés: vagyis ha a "tél" meglátja az irtózatosabbnál irtózatosabb jelmezekbe bújt, csörömpölő embereket, annyira megijed, hogy elszalad, és nyomban kitavaszodik. A másik magyarázat alapja egy vicces történet a török hódoltság idejéről: a mohácsiak megelégelték, hogy a törökök rendszeresen elrabolták gyerekeiket, ezért fegyvereket és rémisztő álarcokat faragtak maguknak. Majd egy viharos éjszakán a szigetről kihajóztak a partra és éktelen zajjal a törökökre rontottak, akik hanyatt-homlok menekültek az ördögi pofájú szörnyek elől.

2018. február 5., hétfő

Írás, könyvnyomtatás - Kner Izidor nyomdász, könyvkiadó, a művészi könyvtervezés és könyvnyomtatás úttörője.

Nincs olyan pillanata az életünknek, amelybe az írás bele ne szövődne. Az emberi szellem fejlődésének két leghatalmasabb mozgatója a beszéd és az írás.

Az ábécé, az írás az emberi szellem egyik legnagyobb találmánya, és egyik legfontosabb segítőtársa volt a történelem hajnala óta.

Kínában szótagokat, Egyiptomban képeket, Mezopotámiában ék alakú jelek kombinációját használták betűként, leírni ezt vagy azt a beszélt nyelvet. Mivel a beszéd, a kiejtett szó, elszáll – az embernek a műveltség legelső korszakaiban már az volt a törekvése, hogy a kimondott szónak maradandó nyoma legyen.
Érdekes írásmódja volt az asszíroknak és babilóniaiaknak, akik agyagtáblákra nádtollal úgynevezett ékírást alkalmaztak, de ezt és az ősgermánok úgynevezett rúna-írását, meg a hettitákét is ma már csak a szaktudósok képesek elolvasni. A dél-amerikai maja, inka, azték kultúra írása is sok érdekes dolgot őrzött meg az utókornak, de csak kitartó kutatók sok fejtörése árán váltak elolvashatóvá, hiszen élő emberi közösség már nem maradt, aki használja. A Húsvét-szigeti bennszülöttek híres írásának titkát még máig sem sikerült megfejtenie a tudománynak. Ellenben az arab írást a legtöbb mohamedán nép ma is használja, és él a jellegzetes kínai, japán, koreai, grúz, örmény, újgörög írás is.

A másolóktól a könyvnyomtatásig
A pergamen szó a görög pergamenéből ered, ami „pergamoni bőrt” jelent.
A velin kiváló minőségű pergamen (fiatal borjak bőre), amelynek legfőbb tulajdonsága, hogy nem issza be a tintát vagy a festéket és így megőrzi eredeti színét. A pergamen megjelenése két fontos és döntő lépést eredményezett : az egyik a lúdtoll használata volt és a másik a kódexek megjelenése és elterjedése. A kódexek az i. sz. 1 században tűntek fel és a 4 században már világszerte általánossá váltak. A kódexek írása már nem a rabszolgák dolga volt, mint egykor a rómaiaknál hanem a kolostorokban élő szerzeteseké. Az első kolostori másolóműhelyek Itáliában létesültek. Az első évezredben, Európában csak a kolostorok falai között a scriptoriumokban folyt a kódexírás és –másolás, kivéve Bizáncot ahol állami intézményekben is. A 12 .századtól nőtt a világi intézmények (műhelyek, cégek) száma Itáliától Németalföldig és ily módon nőtt az igényes, művészi kódexek száma és színvonala. Magyarországon virágzott a kódexírás, egészen a könyvnyomtatás elterjedéséig, a 16. századig. Itt említésre méltó Mátyás király[ Corvina könyvtára, mely jelentős helyet foglalt el Európában, nemcsak a kéziratos kötetei számával, hanem a könyvgyűjteményeivel is.


    A nyomdászat már jóval a reneszánsz beköszönte előtt tudománynak, mesterségnek számított, hagyományai a régi korok ötvösművészetére vezethető vissza. A 15. században főként kártyajátékok, illusztrációk készítésére használták és a hírneves búcsúcédulák is ilyesfajta mesteremberek kezei alól kerültek ki. A könyvek, kódexek még mindig ügybuzgó szerzetesek munkáját dicsérték. Ám ahogy a különféle tudományok fejlődtek, gomba módra szaporodtak az iskolák, egyetemek, az igény is egyre nőtt a könyvek iránt, és bizony ezt a mennyiséget már aligha lehetett volna előállítani a hagyományos módon. Ekkor jött a képbe a hírneves Johannes Gutenberg, akit azóta is a könyvnyomtatás atyjaként emlegetnek. Persze nem érdemtelenül, bár azt meg kell jegyeznünk, hogy az említett férfiú már létező eljárásokat alkalmazott, a régi hagyományokat fejlesztette tovább, így létrehozva a mozgatható betűs nyomtatás eljárását. A hagyomány szerint Gutenbergnek saját pecsétgyűrűje adta az ötletet. 

158 évvel ezelőtt ezen a napon született  Kner Izidor nyomdász, könyvkiadó, a művészi könyvtervezés és könyvnyomtatás úttörője.
Kner Izidor egy könyvkötő apa és egy cipész felmenőkkel büszkélkedő anya gyermekeként Gyomára született. 1860-ban. Tizenhárom évre rá egy kötészeti műhelyben kezdett tanoncként, majd könyvkötők és nyomdászok keze alatt inasként, segédként és nyomdai munkásként végigjárta a fél országot. 1882-ben saját nyomdát nyitott (tőke nélkül, 75 forintnyi takarékpénztári kölcsönből) – az egyszemélyes vállalkozás főleg könyveket készített. Bár csak egyetlen, ócska nyomdagépe volt, kiadványai – elsősorban tipográfiai igényességükkel – már akkor is kimagaslottak a mezőnyből.

Kner Imre egykori lakóházában található a Kner Nyomdaipari Múzeum. 1970 óta működik benne Magyarország egyetlen nyomdaipari múzeuma.

 



 

2018. február 2., péntek

Gyertyaszentelő Boldogasszony napja


 Negyven nappal Karácsony után, február másodikán tartják Gyertyaszentelő Boldogasszony napját, ami tulajdonképpen a karácsonyi liturgia befejező akkordja, ugyanakkor szerzetesek világnapja is.

  Ennek a tavaszkezdő napnak fontos szerepe van a zsidó és a keresztény mitológiában is, hiszen jelképesen a megújuló és újrakezdhető világ szimbólumait találjuk bennük. A katolikus templomokban a nagymise előtt ezen a napon gyertyát szentelnek, amely jelképezi az asszonyi termékenységet és a megújuló élet ki nem oltható lángjait. A szentelt gyertya egyike a legrégebbi hazai szentelményeknek.

A magyar középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a tűznél szentelték meg a gyertyát, amit aztán a későbbi századokban is gondosan őriztek a sublótban és a ládafiában, vagy a szentképek rámái mögé erősítetve. Régen minden katolikus falusi házban volt szentelt gyertya, aminek nagy szerepet tulajdonítottak az emberi élet során, a bölcsőtől a koporsóig. Gyakran vihar idején gyújtották meg, védelmező céllal. De égett, ha beteg volt a családban, befalazták az új ház falába, a haldokló kezébe is ezt adták. A gyerekágyas anya szobájában is ez égett éjjel-nappal, egészen a keresztelőig, "nehogy a pogánykát a gonoszok kicseréljék".

A Gyertyaszentelő Boldogasszony Napja azonos a rómaiak tavaszkezdő ünnepének idejével, de eredete még régebbre, a klasszikus görög időkbe nyúlik vissza. A Föld anyjának, a jóságos Démétér istennőnek a személyéhez kapcsolódik a megünneplése.

Démétér leánya, a bájos és fiatal Perszephoné egy szép napon a vidám forrásnimfák társaságában virágot szedett a napfényben fürdő réteken. Amint éppen egy illatos nárcisz fölé hajolt, hirtelen megnyílt a föld és a sötét alvilág istene, Hádész bukkant elő. Egy mozdulattal megragadta a rémülettől szinte kővé meredt Perszephonét  és magával vitte birodalmába. A fájdalomtól félőrült édesanya jajongva kereste gyermekét. Bejárta utána a rétet és az erdőt, de nem akadt sehol sem a nyomára. Mélységes bánatában gyászba borította a Földet is, mely nem termett magot, a mezőn  nem fakadt fű a legelésző állatok számára. Éhínség és nyomor szakadt az emberekre is.
Könyörgésére Zeusz, az istenek feje szigorú parancsot adott Hádésznak, hogy csupán az esztendő egy részében tarthatja magánál az időközben feleségévé lett Perszephonét. A verőfénybe fürdő tavasz és a termést fakasztó nyár egy időre visszaadja anyjának a gyermekét, aki könnyezve öleli keblére az elveszettnek hitt lényt.

A fenti történet gyönyörű magyarázata az évszakok változásának, a sötétség és a fény, a fagy és a meleg örök küzdelmének.

A klasszikus görög világból sarjadó római mítosz a télutó ünnepének hőséül Faunust, az erdők és mezők vidám istenét tette. Mivel ő vigyázott a nyájak épségére, gyakran úgy emlegették, mint Lupercust, azaz "farkasűzőtt". Ünnepét február elején tartották: akkor a papság a leölt áldozati állatok bőrébe öltözve, szíjakkal a kezében járta végig a városokat, megérintve velük a szerencséjüket ebben látó hiszékeny emberek vállát. Mivel a szíjnak latin neve "februm", ebből az időszakból február hónap lett.

Időjóslás: 
Gyertyaszentelő nevezetes nap az időjóslásban is. Általában úgy vélik, ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ezért "Gyertyaszentelőkör inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a nap süssön".  
A népi jövendölés szerint legalább ennyire fontos szerep tulajdonítható a pacsirtának is: Ha gyertyaszentelőkor énekel a pacsirta, utána még sokáig fog hallgatni- mondják.

Forrás:
Magyar néprajz

Február 2.

A néphagyomány szerint február másodikához kötődik az egyik legszélesebb körben elterjedt időjóslás. Ezen a napon jön ki barlangjából a téli álmából felébredt medve, ha napos időt lát és meglátja saját árnyékát, akkor visszatér barlangjába és még hosszú lesz a tél. Ha nincs napos idő, korai tavaszra számíthatunk. Egyébként a medvekultusz európai nyomai szerint, őseink a medvében az egyik legfőbb állatistenséget tisztelték. A medve téli álmából való február másodikai ébredés, a tavasz közeledtének és a természet föltámadásának jelképévé vált.

Kapcsolódó kép
Jókai Mór „Az új földesúr" című regényében a következőképpen ír erről a napról: Van aztán egy napja a télnek, aminek "gyertyaszentelő" a neve. Miről tudja meg a medve e nap feltűnését a naptárban, az még a természetbúvárok fölfedezésére váró titok. Elég az hozzá, hogy gyertyaszentelő napján a medve elhagyja odúját, kijön széttekinteni a világban. Azt nézi, milyen idő van! Ha azt látja, hogy szép napfényes idő van, a hó olvad, az ég tavaszkék, ostoba cinkék elhamarkodott himnuszokat cincognak a képzelt tavasznak, s lombnak nézik a fán a fagyöngyöt, pedig lép lesz abból, melyen ők megfogulnak; ha lágy, hízelgő szellők lengedeznek, akkor a medve - visszamegy odújába, pihent oldalára fekszik, talpa közé dugja az orrát, s még negyven napot aluszik tovább; - mert ez még csak a tél kacérkodása; mint a régi rendszer minisztériuma szabadelvű program mellett.
Ha azonban gyertyaszentelő napján azt látja a medve, hogy rút, zimankós förmeteg van; hordja a szél a hópelyhet, csikorognak a fák sudarai, s a lóbált száraz ágon ugyancsak károg a fekete varjúsereg, mintha mondaná: reszkessetek, sohasem lesz többet nyár; a tél megígérte nekünk, hogy már most örökké fog tartani; mi kivettük árendába a szelet, fújatjuk, amíg nekünk tetszik; a nap megvénült, nincs többé semmi ereje, elfelejtkezett rólatok! Kár várnotok! - Ha jégcsap hull a fenyők zúzmarázos szakálláról; ha a farkas ordít az erdő mélyén: akkor a medve megrázza bundáját, megtörli szemeit és kinn marad; nem megy vissza többet odújába, hanem nekiindul elszánt jókedvvel az erdőnek. Mert a medve tudja azt jól, hogy a tél most adja ki utolsó mérgét. Csak hadd fújjon, hadd havazzon, hadd dörömböljön: minél jobban erőteti haragját, annál hamarább vége lesz. S a medvének mindig igaza van. "

2018. február 1., csütörtök

Farsangi fánk történetek

Ha farsang, akkor fánk!


Európai elterjedéséről két legenda is él.
Az egyik szerint a francia beignets nevű sütemény körül alakult ki, melyet Marie Antoinette királyné, egy izgalommal teli karneváli éjszakán ismert meg. A királyné a Tuilleriákban megrendezett farsangi bálról elszökött, szép ruháját egyszerű álöltözetre cserélte, majd elvegyült az utcákon kóválygó tömegben. Egy idő után megéhezett, ezért hát a mézeskalács árustól vásárolt egy fánkot. Annyira megízlett neki, hogy a lovagjával megvetette az összeset. Később a fánksütőt a palotájába vitette, majd a mézeskalács sütő elmesélte a fánk receptjét a palota cukrászának, aki kicsit finomított és változtatott is rajta. Innentől kezdve pedig a fánk a királyi lakomák nélkülözhetetlen részévé vált.
Az emberek ezt az egyszerűen elkészíthető, ízletes, és olcsó tésztát hamar megkedvelték. Ezért nem meglepő, hogy rövid időn belül divatossá és a farsang kísérő ételévé vált.

A másik legenda szerint a fánk Bécsből ered.

„Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek.
Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott.., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, valakinek a fejéhez akarta vágni. Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek.”

(Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből)



Báró Radvánszky Béla A magyar családi élet és háztartás a XVI. és XVII. Században című művében a "habzó zsírból" a "rostás kanállal" kiszedett pánkókról a "csörögékről" tesz említést. Ugyanis a fánkot erdélyi tájszólás szerint pánkóknak nevezik. Ebből azt következtethetjük, hogy a fánk sütése a híres erdélyi konyha révén terjedt el és, mint sok más ételkölteményt, a régmúlt idők tornácos kúriáinak nagyasszonyai varázsolták a család asztalára.
A farsangi fánk és a csöröge hazai süteményeink, de megtaláljuk más nemzetek konyháján is. Kitűnő fánkot adhatott régebben egy becskörnyéki kirándulóhely a Krapfenwaldel látogatóinak, ha e település is onnan nyerte nevét. Szilveszter alkalmával Berlinben telve vannak a cukrászdák Silvester - Pfannkuchenokkal de lekvárral töltve és cukorral bevonva adják asztalra. Rómában szent József napját ünneplik fánksütéssel, de ott fritella a neve és olajban sütik. Üresen és leves után eszik és desszert előtt krémmel töltve tálalják fel, viszont ekkor már bigné a neve. A római családok előtt oly népszerű, hogy ebédre egyszerre mindkettőt fogyasztják. Párizsban is olajban sütik és beignet a neve.


Hazánkban tömeges szokássá vált a fánk sütése Vízkereszt ünnepén, mint a farsang első napján és a farsangvégi húshagyó napokon. A régi magyar leányos udvarházaknál hagyományos háztűznézés Vízkereszt napján ment végbe, midőn szívesen látott házasulandó úrfiak elé dióval hizlalt pulykát és farsangi fánkot tálaltak. Valószínűleg innen származott régebben - a lánnyal egy fánkot megfelezni - egyenlő volt a szerelmi vallomással, sőt némelykor jele volt az eljegyzésnek is, mivel a finom fánk közepe körül képződő fehér csík jegygyűrűt jelképezett.

A sikerült fánk egyik főkelléke a kerületét képező szegély az úgynevezett pántlika? vagy szalag, mint a tökéletesség jele. (Szakácskönyvekben sokszor e néven is találhatók meg a receptek.) Nagyságra nézve szabály az, hogy a vizespohár nyílását elfödje. Ennél kisebbnek nem illik lennie, viszont kötelező az aranysárga szín és a szabályos gömbölyded forma.

Vannak fánkkészítési fortélyok és receptek, amelyek anyáról lányra szállnak, féltékenyen őrzik s még a legbizalmasabb ismerősökkel sem közlik. A farsangi hangulathoz elválaszthatatlanul hozzátartozott mindég, és tartozik ma is, a fánk sütés.,

Némely helyen, egyes vendéglőkben sokáig tartotta magát az a régi, jó szokás, hogy a mindennapi törzsvendégeknek a farsang végén egy pár frissen sült fánkkal kedveskedtek.

Csöröge fánk receptje

Öt tojás sárgájával, egy kanál rummal, két kávéskanál tejföllel, pici sóval, kávéskanál cukorral és huszonöt dkg. liszttel közepesen kemény tésztát készítünk.

Vékonyra nyújtjuk és derelyemetszővel féltenyérnyi, kockákra vágjuk Közepébe, szintén a derelyemetszővel két - három csíkot, belevágunk. Forró zsírban vagy olajban ropogósra sütjük, vaníliás porcukorral meghintjük. Sárgabarack lekvárral tálaljuk.


Szalagos farsangi fánk receptje

Egy dl langyos tejjel elmorzsolunk két dkg élesztetőt hozzákeverünk négy dkg finomlisztet és kevés cukorral, kovászt készítünk belőle, majd félretesszük.

Négy tojás sárgáját két dkg cukorral simára keverjük, beleteszünk egy kávéskanál rumot, kevés reszelt citromhéját. Közben huszonöt dkg liszttel, egy dl tejjel középkémény tésztát készítünk, melyhez hozzáadagoljuk a kész tojássárgáját a pihentetett kovászt meg három dkg olvasztott vajat és egy csipetnyi sót. A tésztát jól kidolgozzuk, amíg csak hólyagosodni nem kezd, és míg a kanálról könnyen leválik. Lisztezett deszkán, ruhával letakarva, hideg helyen kelesztjük.

Kelesztés után lisztezett deszkán újnyi vastagra kinyújtjuk, majd lisztezett szájú vizespohárral, fánkokat szaggattunk belőle. Forró olajban mindkét felüket aranysárgára kisütjük, vaníliás porcukorral meghintjük, baracklekvárral feladjuk.