"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2017. június 25., vasárnap

A keresztrejtvény

A monda szerint egy fokvárosi fegyenc alkotta meg az első keresztrejtvény-típusú fejtörőt. Victor Orville, angol földbirtokos közlekedési szabálysértés miatt töltötte büntetését a börtönben. Ott, a cella falán, az ablakrácsokon keresztül beszűrődő fény által kirajzolt ábrát töltötte ki önmaga szórakoztatására. A börtönorvos tanácsára elküldte az ábrát az egyik fokvárosi angol lap főszerkesztőjének, aki fantáziát látott benne és közzétette a lapjában. A rébusz rövidesen óriási sikert aratott az olvasók körében és Orville egymás után kapta az újságoktól a megrendeléseket. Mire kiszabadult, már hatalmas vagyonra tett szert az ötletéből.

A valóság azonban valószínűleg sokkal szürkébb és unalmasabb ennél: a ma ismert keresztrejtvény ősének tartott fejtörő hivatalos források szerint 1913. december 21-én jelent meg a The New York Sunday World című amerikai újságban. Készítője a lap egyik újságírója, Arthur Wynne, aki jelentős változást hozott a rejtvénykészítés történetében. Wynne egy olyan ábrát szerkesztett, amelyben függőlegesen és vízszintesen is más-más szót lehetett megfejteni. A meghatározásokat nemcsak egy számmal jelölte, hanem a megfejtendő szó első és utolsó négyzetének számát is kiírta.




A rejtvény műfaja egyidős a thébai királyi család történetével és az Oidipusz-mítosszal.A monda szerint mikor Oidipusz útja során Théba elé érkezett, a város határában éppen a szfinx pusztított. Ez az oroszlántestű, de szép női fejjel bíró szörnyeteg rejtvényt adott fel Théba polgárainak, és addig követelte, hogy emberáldozatot vessenek eléje, amíg nem akad valaki, aki rejtvényét megoldja. Mi az, ami reggel négy lábon, délben két lábon, este három lábon jár? Oidipusz megfejtette a talányt. A megfejtés az ember, aki gyerekként négykézláb mászik, felnőttként két lábon jár, agg korában pedig botjára, a harmadik lábára támaszkodik.A szfinx feladványa a történelem első ismert rejtvénye, amely még életre-halálra szóló küzdelem volt. Az évszázadok során ez a harc szelídült az elme tornájává, a rejtvénnyé.

 Tehát a rejtvény története több ezer évre nyúlik vissza. Azt is mondhatnánk, hogy amióta az ember gondolkodik, rejtvényeket is kitalál. Persze az is lehet, hogy nem a gondolkodás, hanem a játék kezdete az, ami a talányok születését elindította. De ez a tyúk és a tojás esetéhez hasonló, így választ nem érdemes keresni rá.A világ ma ismert első rejtvénykönyve egy ókori egyiptomi tekercs, amelyet úgy négyezer évvel ezelőtt egy Aamesz nevű írnok, csillagász és matematikus készített. Ebben az egyiptomi iskolák tanárai által kitalált talányokat gyűjtötte egybe. Hasonló munkát írt a görög Kléarkhosz is, aki legszívesebben szórejtvényekkel és szójátékokkal lepte meg közönségét. Mindebből kiderül, hogy a legrégibb rejtvények a nyelvi játékok és a logikai fejtörők voltak
.Az ókoriak ünnepnapokon, lakomákon látványos szellemi tornákat rendeztek, ahol a jelenlévők ötletes kérdésekkel szórakoztatták egymást. Számos görög filozófusról maradt fenn talányokkal, fejtörőkkel kapcsolatos történet. Talán a legismertebb Homérosz esete, amelyet a történetíró Plutarkhosz örökített meg. Eszerint Homérosz halálát nem más, mint egy találós kérdés okozta. Homérosz ugyanis egy sétája során fiatal halászokkal találkozott, és amikor zsákmányukról érdeklődött, azok így válaszoltak neki: – Amit fogtunk, azt eldobtuk. Amit nem fogtunk, azt hazavisszük.. A történetíró szerint Homérosz – mivel nem tudta megfejteni ezt a rejtvényt – a szégyenbe belehalt. Akár igaz a történet, akár nem, feltárja előttünk, hogy az ókori ember az ész minden próbatételét komolyan vette.
.A rejtvénytörténetben döntő fontosságú volt az ábrás rejtvények megjelenése. Ez lényegében a középkorban kezdődött az úgynevezett abrakadabra háromszöggel, amelyben még több volt a misztikum, mint a játékosság. Ebben a háromszög alakú ábrában 1024-szer volt olvasható az abrakadabra szó. A középkori ember a háromszögnek bűvös hatalmat tulajdonított. A klasszikus abrakadabra ábrának valójában egyetlen értelme volt, mégpedig az, hogy mintaképül szolgált a későbbi rejtvényábrák készítőinek. Így alkotta meg egy francia szerzetes a pogány háromszögábra keresztény ellenlábasát. A rejtvény ezúttal négyzet alakú volt, és a közepében elhelyezett S betűből kiindulva 8192 irányban lehetett elolvasni a santa ecclesia, vagyis szent egyház szavakat. Ezután a szerzetesek valósággal gyártani kezdték az ehhez hasonló ábrákat. A középkorban persze nem csak egyházi emberek készítettek rejtvényeket. Az ábrás rejtvények közül az úgynevezett Fortuna-rejtvény volt a legnépszerűbb, amelyet – mivel egy pogány istenasszonyt népszerűsített – pápai átok sújtott, így megfejtői az inkvizíció rémével is játszadoztak. Viszont a rejtvénykedvelők nagy szerencséjére a Fortuna-amulett fennmaradt, és egy ma is használatos rejtvény alapjává vált. A játék lényege, hogy úgy kellett a betűket összekötni, hogy minden kockát csak egyszer érintve a vonal mentén a Fortuna szó alakuljon ki. A rejtvényfejtőknek ez ma már alapjáték, többnyire gyerekeknek szóló feladvány.

A reneszánsz idején újra feléledtek az ókori szellemi tornákhoz hasonló nyilvános rejtvénypárbajok, ahol a szavak és a logika mesterei mérettettek meg. A különböző titkos társaságok pedig melegágyai voltak a talányokkal való játékoknak. Az írástudók számának növekedésével egyenes arányban nőtt a betűjátékok népszerűsége. Az a tömegszenvedély, amely manapság a rejtvényeket övezi, valahol a XVIII–XIX. század környékén vette kezdetét. Eleinte csak a rímek és a szavak mesterei alkalmazták a betűrejtvényeket. Az akrosztichon és a telisztichon a két első betűrejtvény. Az előbbinél a sor eleji, az utóbbinál a sorvégi betűk összeolvasásával kapjuk meg a rejtvény megfejtését. Ezt a betűjátékot nem csak költők használták előszeretettel. Itt van például a Giuseppe Verdi nevéhez fűződő politikai akrosztichon: VERDI = Vittorio Emanuele Re D’Italia, azaz Viktor Emánuel Itália királya.

Mi, magyarok sem maradtunk alul a rejtvénykészítés történetében. Egy XIX. századi rejtvénytípus egyenesen hazánkból indult világhódító útjára. Ez az úgynevezett eszperentejáték. Varjas János, a debreceni református kollégium professzora agyalta ki, és a lényege, hogy az e és é betűk kivételével a szövegből minden magánhangzót száműzni kell. Ő és követői más nyelvi játékokban is jeleskedtek. Így honosodott meg nálunk is a palindrom és az anagramma. Olyan nagy íróink művelték ezeket a játékokat, mint Arany János, Jókai Mór vagy Karinthy Frigyes és titkára, a rejtvénykirály Grätzer József. A palindrom lényege, hogy a szöveg visszafelé olvasva is értelmes legyen. A palindrom nemzetközi sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint egy angol tréfa, amely szerint a palindromot már az Édenkertben is ismerték. Ádám ugyanis így mutatkozott be Évának: Madam, I’m Adam. A bemutatkozás nem változik, ha visszafelé olvassuk el a szöveget.A betűjátékok közül talán még ma is az anagramma a legnépszerűbb. Eredete Nagy Sándorig nyúlik vissza. Ő ugyanis egy álmában megjelent anagrammának tulajdonította, hogy legyőzte a türosziakat. Egy szatírral, vagyis görögül szatürosszal álmodott. Az álom megfejtése eszerint sza Türosz, vagyis Türosz a tiéd. A történelem folyamán sokan használták az anagrammát titkosírásra vagy álnév kitalálására. Rejtjeles anagrammával levelezett Galilei és Kepler, és anagrammás álnevet választott magának Ady Endre is, az Erdne Ydát.A XX. században már igazán sokrétű volt a rejtvényarzenál
.Forrás: az ókori találmányoktól a keresztrejtvényig/MNO/részlet

 A Guinness Rekordok könyve szerint a legtöbb rejtvényt egy angol férfi állította össze 1963 és 2002 között, szám szerint 58 ezer feladatot. 

 Optimista az az ember, aki golyóstollal fejt keresztrejtvényt!

Karinthy Frigyes


  Karinthy évtizedeken keresztül szórta sziporkáit Pest utcáin és kávéházaiban, és számos pesti történetnek maga a hőse. A pesti élet szellemi kisüléseinek egyik katódja. Karinthy korának egyik fő szócsöve, a régi Pest egyik legendája, akinek kedvéért, állítólag, még a villamos is megállt a nyílt pályán, ha fel akart szállni. 

Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

 Egész irodalmunkban ő a leghíresebb, legnépszerűbb, a legtöbbször olvasott, idézett, emlegetett humorista - holott tulajdonképpen filozófus volt. Egy izgatott, minden iránt érdeklődő filozófus, a XVIII. század felvilágosodásának legkövetkezetesebb és legtudatosabb utóda, a század tudományos igényű humanizmusának képviselője, aki bölcseleti életművet nem hagyott maga után, hanem kitűnő regényekben, gyönyörű novellákban, de nemegyszer mulatságos humoreszkekben fejezte ki különféle nézeteit és életfilozófiáját. A kor talán legeredetibb, legmeglepőbb témavilágú regényírója és novellistája, aki legszebb szépirodalmi műveit versekben írta meg. Egy nagy költő, a Nyugat nagyjaival egyenrangú költő, aki egész életében mindössze két vékonyka kötet költeményt írt, de annál több versparódiával jellemezte írótársait és az irodalomtörténetet
 

Vasárnapra..

Kapcsolódó képA világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is - valamit.

/Reményik Sándor/

2017. június 24., szombat

Június 24.

Európa számos vidékén még napjainkban is él a nyárközépi tűzgyújtás szokása.
Bár a nyári napforduló tűzünnepét már évszázadok óta Szent Iván (János) napjának (június 24) előestéjén tartják, és éppen ezért a legtöbb ember szemében keresztény ünnepnek számít, kétségtelen tény, hogy máig eleven szokásrendszere a kereszténységet messze megelőző korokból ered.
A nyári napforduló vagy nyárközép napja a Nap évenként ismétlődő (látszólagos) útjának egyik fontos állomása.
A Nap, amely a téli napfordulótól kezdve fokozatosan egyre magasabbra hágott az égen, ezen a napon éri el pályájának csúcsát. Ez a nap a Nap életének felezőpontja, amit majd a hanyatlás féléves periódusa követ.




A nyár szokásai között a legjelentősebb a szentiváni tűzgyújtás, azon a napon (június 24.), amikor a nap legmagasabban jár, legrövidebbek az éjszakák és leghosszabbak a nappalok. Keresztelő Szent János tisztelete a katolikus egyházban az V. században alakult ki, s ekkor tették napját június 24-re. Természetesen a nyári napfordulót valamilyen formában a legtöbb népnél megünnepelték, így talán már a honfoglalás előtt ismerhette a magyarság. Ibn Ruszta arab történetíró szól ugyan a magyarok tűzimádatáról, de egyelőre nincs adatunk arra, hogy ez ehhez a naphoz lenne kapcsolható. Mindenesetre a középkorban elsősorban egyházi ünnep, de a XVI. századtól kezdve a források mint népszokásról emlékeznek meg. A szokás leglényegesebb mozzanata a tűzgyújtás:

 Tüzet megrakoljuk, Négyszögre rakoljuk:
Egyik szögén ülnek szép öregemberek,
 Másik szögén ülnek szép öregasszonyok
, Harmadikán ülnek szép ifju legények,
Negyedikén ülnek szép hajadon lányok.

                     (Kolony, Nyitra m.)

 : Rakd meg babám a tüzet, hadd csapjon a lángja!
Gyönge karjaimat melegitsem nála!
Jöttem is, mentem is, arra jártam én is
 Gyere, kedves angyalom, ugorj egyet te is!

  Gyere babám, tegyél rá, hadd szikrázzon lángja!
Teritsd földre a subád, hadd fekszünk le rája!
 Jöttem is, mentem is, arra jártam én is;
 Gyere, kedves galambom, melegedj meg te is!  

                   (Tild, Bars m.)


A Szent Iván-napi tűzgyújtásnak és ugrásnak határozott párosító szerepe is volt, és a téli napforduló szokásaival és népköltészetével lehet összevetni.

2017. június 23., péntek

Múzeumok éjszakája

A Szent Iván-éjhez, az év leghosszabb éjszakájához igazodó múzeumi rendezvénysorozat ötlete 1997-ben Berlinben született, majd Magyarországon először 2003-ban rendezték meg.

Kapcsolódó kép



Mi is a Múzeumok Éjszakája?

A Múzeumok Éjszakája az ország egyik legnagyobb kulturális eseménye, amelyben nem csupán a budapesti, hanem számos vidéki múzeum kínálata is megtekinthető.

A rendezvény évek óta nagy népszerűségnek örvend, hiszen mi más is lehetne kellemesebb egy forró nyári nap éjszakáján, mint hódolni a történelem, a művészetek és a velük összekapcsolható értékek nyújtotta látványosságoknak. Az egyik legizgalmasabb dolog éjszaka múzeumba menni, hiszen ezekben az órákban egészen különleges arcát mutatja a múzeum.

2017. június 8., csütörtök

Ma van Medárd napja

 
Június 8.-a, Medárd napja, a hónap legismertebb időjárásjósló napja egész Magyarországon. A népi mondás szerint: "Ha ezen a napon esik, negyven napig esik egyfolytában."

"Medárdus napja ha tiszta,
nem jő a rossz idő vissza"


Ez a jóslat évszázados megfigyeléseken alapul. Még manapság is hagyatkoznak rá, de persze már nem vesszük olyan szigorúan szó szerint. A lényege, hogy ha Medárd napon esik az eső, negyven napos hűvösebb, esős, borús időjárás lesz. Ha azonban szép napos idő van ekkor, akkor negyven napos aszály várható. Egyes vidékeken a várható szőlő és szilvatermésre következtetnek a Medárd napi időből. Ha meleg, és napos, jó gyümölcstermés várható, ha esik, bő lesz a gabonatermés, viszont savanyú lesz a bor.

A Medárd-napi esőzések tudományos magyarázata:

Ezt nyári monszun jelenségnek hívják. Monszunnak azokat a hatalmas méretű esőzésekre szokták hívni, amelyek Dél- és Délkelet-Ázsiában jelentkeznek nyáridőben, amikor a tikkasztó meleget hatalmas zivatar kíséretében hosszan tartó esőzés váltja fel.

Ez a jelenség azonban Európában is előfordul, persze sokkal enyhébb formában. A kontinens belső területei felmelegednek, a felemelkedő meleg légtömegek helyébe az Atlanti-óceán felől hűvös, páradús levegő tódul. Így a nyár eleji időjárást többnyire nyugati irányból érkező, gyakran igen heves, dörgő-villámló hidegfront-betörés jellemzi. A front mögött óceáni légtömegek érkeznek. Ez az oka annak, hogy a június hazánk legcsapadékosabb hónapja. úgy tartották, hogy savanyú lesz a bor, viszont bő lesz a gabonatermés.
/Hargita Népe alapján /

A Medárd napi esõzések tudományos magyarázatát egykor Cholnoky Jenõ (1870-1950) professzor mutatta ki. Amikor kontinensünk belsõ területei felmelegednek, a felemelkedõ meleg légtömegek helyébe az Atlanti-óceán felõl hûvös, nedves légtömeg áramlik. Ezáltal a nyár eleji idõjárást a többnyire nyugati, délnyugati irányból érkezõ, gyakran igen heves, dörgésekkel és villámlásokkal tarkított hidegfrontbetörés jellemzi; hiszen a nedvesebb légtömegek kedvezõ feltételeket teremtenek a csapadékképzõdésre, illetve a heves záporok, zivatarok kialakulására. Ez a folyamat gyakran már május második felében elkezdõdik, majd rövidebb megszakításokkal júniusban folytatódik. Tetõpontját általában június elsõ felében éri el (ennek is köszönhetõ, hogy június a legcsapadékosabb hónap Magyarországon), majd júliusra egészen legyengül. Eme jelenséget - mely Európa nagy részére kiterjed – a neves természettudós európai nyári monszunjelenségnek nevezte el.

Forrás:  .tolnainepujsag.

Szent Medárd
 Medardus frank származású katolikus püspök volt, és a gabona aratásának illetve a szüreti munka védőszentje. Egyes helyeken fogfájáskor is az ő közbenjárását kérik.
456 körül született a pikárdiai Salency-ben, 33 éves korában szentelték pappá. 530-ban püspök lett Veromandumban. A hunok és a vandálok pusztítása nyomán székhelyét áttette Noviomagusba (ma: Noyons), s 532-ben egyesítette a tornacumi (Tournai) egyházmegyével. Azt tartják, hogy e két egyházmegye ötszáz éven át egy közös püspök irányítása alatt maradt.

Állítólag ő adta fel a apácafátylat Szt. Radegunda frank királynének, és ő honosította meg a rózsaünnepélyeket. A rózsakoszorú (Rosere) a környék legpéldásabb viselkedésű hajadonának járt. 545 június nyolcadikán halt meg.



Ha e napon megfürdetünk egy kakast, nyomban megnyílik az ég, és ömleni kezd belőle a zápor.

Június

Június - Szent Iván hava
"Júniusi derű: bőség, júniusi sár: szükség."
"Júniusi sár koldusbotot nyomhat a gazda kezébe."

Dátum
Névnap
Időjóslás
június 8.
Medárd
Ha Medárdkor esik,
Negyven napig esik.
június 10.
Margit
Margit-napi esőcseppek,
Negyven napig elperegnek.
június 24.
János (Iván)
János-napi zivatar,
Negyven napig elkavar.