"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2014. február 12., szerda

Virágok a magyar népművészetben

  Amikor az ember ránéz egy virágra, kezébe veszi, megszagolja, öröm tölti el a szívét.



 A természet csodái sokszor előfordulnak a magyar népdalokban, népmesékben és a népi építészetben is meghatározóak. Ezek a jelképek örökké élnek, hordozzák az ősi tudást.

A virágok, mint szimbólumok


Tulipán :
Az egyik legrégebbi díszítőelemünk, a népi művészetünk leggyakrabban alkalmazott motívuma.
Kimondhatatlanul sok formája, változata van, már maga is egy kompozíció, ugyanakkor áttételes jelképként
is kiválóan használható.
. A szív és a tulipán együttes előfordulása szerelmi üzenetet, kapcsolatot mond el, a tulipán a nőt,a megfordított szív a férfit  ábrázolja.

Tulipánokkal, más motívumokkal kiegészítve utalhatunk életkorokra,
 életkori sajátságokra, jellemekre, emberek közötti kapcsolatokra.
 Tulipánhoz hasonló motívumok néha kialakultak állati eredetű mintákból,  
ilyenek a szarvpárból, mitikus emberekből és állatokból kialakult motívumok.

Szegfű : a magyar népművészet másik kedvelt virága, rengeteg változata létezik.
 A férfi jelölője, komoly szeretőnek, férjnek kijáró minta.
 
Rózsa : Középkori eredetű, szintén gyakori minta a népművészetünkben. 
A rózsa is áttételes jelkép, utalhat a napra, lehet óvó és termékenységvarázsló szerepe, 
de kifejezhetjük vele a kiteljesedett szerelmet is nemtől függetlenül.
 
Rozmaring :. A páros levelek akár önállóan, akár más virág  szárán előfordulhatnak

Kompozíciókban általában a vázat adják, vagy az egyes motívumokat kötik egybe. A faág és levele (nem csak rozmaringlevél, de általában az) együtt szerelmi, ritkábban anya-lánya kapcsolatot jelent.
Liliom : Szerepe gyakran ugyan, mint a tulipánénak, mivel rokon növények,
 de jelentheti még az ártatlanságot és a halhatatlanságot is. 

Életfák, lélekfák, világfák, istenfák : nagy múltú jelképeink,   ősi hitvilágunkból erednek ezek a motívumok.
  A világfa köti össze a túlvilágot, a földi világot, és az alvilágot. A fa ágai a Nap /a férfi/, a Hold /a nő szimbóluma/.
A régi hiedelem szerint mindenkinek van saját lélekfája, ezeket a tulipános ládák belsejébe faragták.

/forrás: Nemes Sándor/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése