"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2014. július 31., csütörtök

A napraforgó

A napraforgó latin nevét a görög mitológiából eredeztetik.



A történet szerint egy fiatal és gyönyörű lány, Clytia , beleszeretett a Napistenbe, Heliosba. A gőgős isten azonban nem viszonozta érzelmét. Clytia fájdalmas szerelme csillapíthatatlan volt, ezért mást sem tett, csak naphosszat a Napistent figyelte, míg végül bánatában Heliantusszá vált. Így, ahogy életében, virág létében is már örökké a Nap felé fordulhat. A napraforgó növényt az észak-amerikai indiánok gyógyszerként és élelmiszerként is használták. A XVI. században Cortez és hajósai - az Új Világ meghódítására indult expedíciójukkal - találták meg és hozták el Európába, amely ezután fokozatosan elterjedt a világ minden táján.



Peruban az aztékoknál a napraforgó szent virág volt. A templomaikban aranyból készült napraforgók képeit helyezték el, koronázáskor pedig a sárga virágokból fontak koszorúkat.

2014. július 30., szerda

A kilencedik légió legendája

Néhány római légió úgy tűnt el a történelem színpadáról, hogy a mai kutatók képtelenek felfedni a pontos összefüggéseket.

Hová tűnt nyomtalanul 2500 férfi?

A kilencedik légió eredetileg abból a légióból származott, mely Julius Caesar alatt vett részt a galliai hadjáratokban i. e. 58-től 49-ig.

Egy ideig Hispániában is szolgáltak, innen ered a nevük. I. e. 13-ra a Balkánra irányították át a légiót, ahol a mai Horvátország területén maradtak néhány évig, utána, i. sz. 43-ban a Britanniában partra szálló erők közé választották őket, és ettől kezdve az új provincia Britannia nevű helyőrségének állandó része lettek.
Britanniai ténykedésüket részben rekonstruálni tudták: i. sz. 60 körül Lincolnban állomásoztak, itt szolgálatban meghalt katonák sírkövei maradtak fent, 70-re Yorkba mentek, ahol szintén sírköveket, valamint egy oltárt találtak ottlétük bizonyságaképpen.

A légió kétségkívül részt vett a Julius Agricola irányítása alatti sikeres észak-britanniai hadjáratokban, és katonái biztosan ott voltak a Mons Graupius-i döntő győzelménél valahol Észak-Skóciában, 83 táján. Ezután visszatértek Yorkba, ahol felépítették az Ouse-folyó feletti új kővár egyik kapubejáratát a mai York katedrálisa helyén 107-108-ban. Ezután néma csend, a becslések szerint legalább 2500 férfi tűnt el a történelem homályában. /Femina/

Férfiak korabeli légiós egyenruhában


Egyes tudósok úgy vélik, hogy a piktek rajta ütöttek a római katonákon és egyszerűen lemészárolták őket, a holttesteket pedig elégették, más történészek szerint túlélték a küldetést, és máshová helyezték át őket, ahol beleolvadtak a köznépbe és váltak ezáltal "láthatatlanná"...

Ezen a napon született - Paál László festőművész

Paál László (Zám, 1846. július 30. – Charenton, 1879. március 4.) 

Székely kisnemesi családban született, apja postamester volt, aki gyermekeinek gondtalan tanulási lehetőséget biztosított. Elemi iskoláit magántanulóként, középiskoláit Aradon, a minoriták gimnáziumában, végezte. Tanulmányai során nagy érdeklődést mutatott a történelem iránt, de igazi tehetsége a rajzolás területén mutatkozott meg. Itt kötött életre szóló barátságot Munkácsy Mihállyal. A tehetsége mellett az ő hatására kezdett el a festészettel foglalkozni. Kiváló képességeit az aradi rajziskola tanára Nagy Péter, a Bécsben végzett festőművész, csiszolgatta, aki bevezette a festészet titkaiba. Később a neves életképfestő Böhm Pál tanítványa lett. Szabadidejében barátaival beutazta a Székelyföld vadregényes, szépséges vidékeit. Bámulatba ejtette a természet csodálatos világa, a vidék jellegzetes színeinek kavalkádja és az erdők-mezők hangulata.

Festészetének kizárólagos témája a táj. Kedvelt motívumai az erdei utak, csöndes, kicsit misztikus hangulatú erdőbelsők. Képeit a szabadban festette. Ez vezette el a színes árnyékok és az atmoszferikus hatások tanulmányozásához, bár az impresszionizmus problémái nem foglalkoztatták. Művészete lényegében a barbizoni festészet törekvéseihez kapcsolódik, melynek stílusát sajátosan egyéni ízzel fejlesztette. Hosszú, súlyos betegség után a Párizs melletti charentoni elmegyógyintézetben fejezte be életét.


Paál László - Erdő részlet

2014. július 29., kedd

Gondolatok

Az embernek úgy kell rendeznie életét, hogy csekélységeken ne idegeskedjék, és ne maradjon ideje fontos dolgok miatt rágni magát. (Jack Smith)

A szerelem a lélek selyme,

a szív bársonyvirága,

melynek magvát minden szívben

elültette a teremtés,

de amely csak minden ezredik szívében

érik meg igazán pompázó virággá.

Rabindranath Tagore


"Minden nap megszűnik valami,
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami új,
Amiért érdemes élni és küzdeni."
(Herakleitosz)

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni,

hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.(Weöres Sándor)

Mandalák

Mi a mandala?

A mandala szó, az ősi indiai szent nyelvből, a szanszkrítből származik.

A mandala szimmetrikus meditációs kép.
Alapelemei a geometrikus formák, a kör, a négyzet, és a többi sokszög.

A mandalában a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmekkel töltik fel ezeket a területeket.

Valamennyi kultúra tanúbizonyságot ad a mandalák színes forgatagáról, a természet csodálatos képződményeivel egyetemben. Minden szimmetrikus virág bokor vagy fa egy-egy mandala körülöttünk, üzenet a természet teljességéről.
A magyar kultúra hagyományai közül a sámándobokat és a különféle néprajzi motívumokat soroljuk ide.
 Mandalának tekinthetők azok a tányérok is, melyeket a paraszti világban díszként akasztottak a falra, és ritmikus, ismétlődő mintája van.

Mire jó?  Első sorban a tudat tágítására, gyógyításra használják. A ritmikus, többnyire szabályos minta miatt befolyásolja az élőlények energia rendszerét. Az agyféltekék között harmóniát teremt, elindítja az öngyógyítási folyamatokat.

A mandala-nézés, rajzolás elterjedt formája a meditációnak, segíti a koncentrációt, harmonizál, kiegyensúlyoz, pihenteti a szellemet, az érzelmeket lecsendesíti.






A mandala színeinek jelentése

Fehér – megkönnyebbülés, tökéletesedés
Fekete – titok, megérzés, újjászületés
Sárga – barátságosság, intelligencia, fogékonyság
Kék – elégedettség, harmónia
Zöld – növekedés, bizalom, kapcsolat, gyógyulás
Piros – rettenthetetlenség, hatalom, szerelem
Bíbor – emberszeretet, bölcsesség, idealizmus
Narancs – önkontroll, vitalitás, megérzés
Barna – stabilitás, kötődés a környezethez


4



Martin Behaim felfedező és térképész, az első földgömb megalkotója




Antik jellegű földgömb, fix
Lisszabonban halt meg, július 29-én. A nürnbergi kereskedőcsaládból származó Behaim tanulmányai elvégzése után Lisszabonba ment, ahol portugál hajósokhoz csatlakozva, részt vett az Indiába vezető tengeri út felkutatásában. 1492-ben, elsőként ábrázolta a Földet gömb formában. 
A legelső földgömb meséje
   
Legendák..
Egy nürnbergi posztókereskedő fia Martin Behaim, szülei kapacitálása ellenére nem az apja mesterségét választotta, hanem inkább a változatos tengerész életet. Ezt a választását matematikai ismeretek elsajátításával tetézte, majd mikorra tapasztalt tengerész lett sok-sok hajózás után, II. János portugál király szolgálatába állt. Rövidesen ő lett a portugál birodalom legfőbb tengerész tisztje, s mivel a király nagyon meg volt vele elégedve, lovaggá ütötte és nemesi rangra emelte. Egy idő múltával honvágya támadt tehetséges tengerészünknek, és hazatért szülővárosába meglátogatni rokonait.

Mint ahogy a messziről jött emberek általában, ő is sokat mesélt, és a derék nürnbergi polgárok szájtátva hallgatták történeteit, hiszen végre egy olyan embertől hallottak valóságos élményeket, aki saját maga is beutazta földgolyó egyharmadát. Természetesen abban az időben a nürnbergiek nagy része álmában sem gondolta hogy a Föld kerek, mondhatni gömbölyű. Ennek bizonyításául megkérték a derék Martint, hogy számukra mintegy emlékül rajzolja le mindazt amit világjárása során látott és tapasztalt.

Behaim beleegyezett, és elkészíttetett egy kb. fél méter átmérőjű fagolyót, amit beborított pergamennel. Innen már csak egy lépés volt, hogy arra felrajzoljon mindent amit látott, hallott, és ezeket a rajzokat feliratokkal látta el. Egy idő után a sok fekete és vörös tintával megrajzolt és felírt, aránytalanul elhelyezett ismert és ismeretlen hely hihetetlenné vált az ismerősei számára, és kezdtek kiábrándulni a történeteiből. Néhol egy-egy szigetvilágra óriásokat rajzolt, máshol pedig a földgömbön nagy szemű emberek jelentek meg. Igyekezett földgömbjén - amit ő földalmának nevezett - megjeleníteni az államformát is, így a földgömbre államformák, címerek, zászlók és trónuson ülő királyok is kerültek. 

Valóságtartalmát persze az utókor ugyanúgy vitatja, mint ahogy ismerősei tették, de azt elvenni már nem lehet a derék tengerésztől, hogy ő készítette az első földgömböt melyről írásos emlékeink maradtak.
forrás:Látványtérkép.lap.

Glóbuszokat, azaz háromdimenziós térképeket már az ókorban is készítettek, ám nem maradtak fenn. A legrégebbi éggömb 11. századi, a legrégebbi földgömb 1492-es, ezek ma is megtekinthetők múzeumokban.
A gömbkészítés a 17-18-dik században élte virágkorát: a földrajzi felfedezések nemcsak újabb kontinenseket, hanem újabb csillagképeket is adtak az emberiségnek. A gyártók leginkább párban készítették a glóbuszokat: egy földgömböt és egy éggömböt, azonos kivitelben. Sok közöttük a gyönyörű kivitelű, és ma óriási (kultúrtörténeti) értéket képviselnek.

2014. július 28., hétfő

Memória, emlékezet

Hányszor léptünk már be úgy egy szobába, hogy, közben elfelejtettük miért is jöttünk? Hányszor, kerestük hiába a  kulcsunkat, ami rejtélyes módon eltűnt?  Vagy hányszor felejtettük el a nevét valakinek, akire emlékeznünk kellett volna. A feledékenységnek ilyen, és ehhez hasonló esetei számtalanszor megtörténtek már mindannyiunkkal.

A környezethez való alkalmazkodás, a túlélés alapfeltétele a tanulás, a megszerzett információk tárolásának és előhívhatóságának képessége. Ez a képesség az embernél az evolúció során különösen magas szintet ért el, noha óriási egyéni különbségek vannak. Van  aki teljes eposzokat, színdarabokat képes élete végéig fejben tartani, másoknak egy vers memorizálása is gondot okoz. Van, aki kitűnően emlékszik régi dolgokra, de arra már nem, hogy mit csinált tegnap, és olyan is, akinek inkább csak a rövidtávú memóriája működik.

2 

 Hogyan javítható, illetve karbantartható az emlékezőképesség?

LAZITSUNK:
az idegeskedés és a stressz a memória romlásával, jár, tanuljuk meg kezelni a  stresszes helyzeteket és memóriánk is javulni fog.

KONCENTRÁLJUNK: Jól mondták tanáraink annak  idején: ha valamire később is emlékezni szeretnénk, figyeljünk oda!

ÖSSZPONTOSÍTSUNK: próbáljuk meg kiküszöbölni a zavaró tényezőket, és csak az adott dologra koncentráljunk.

LASSÍTSUNK: Ha mindig rohanunk, nem tudunk, összpontosítani vagy teljes odadással figyelni. 

TARTSUNK RENDET: tartsuk a fontos dolgokat olyan, kijelölt helyeken, ami jól látható és könnyen elérhető.

ÍRJUK LE: Mindig legyen nálunk naptár vagy, jegyzettömb, és írjuk le a fontos  dolgokat.
ISMÉTELJÜNK: az ismétlés javítja az emlékezést.
KÉPZELJÜK EL: Ha a frissen megtanult dolgokhoz k
épzeletedben társítasz valamit, az segíti a későbbi visszaemlékezést. 


Mindennapi életünk működéséhez ugyan olyan fontosak az élet folyamán felhalmozódott emlékek által létre jött információk, mint a tanult, memóriánkba szándékosan bevésett adatok. Míg az emlékezés pozitív érzelmet vált ki, a felejtés negatívat.

A felejtés is lehet jó dolog, és az emlékezés is lehet rossz… Ezt bizonyítja ez a néhány idézet is:

Ha mindig igazat mondasz, semmire sem kell emlékezned. - Mark Twain

A boldogság nem más, mint jó egészség, és rossz memória. - Albert Schweitzer

Végül pedig: az emberek elfelejtik, amit mondasz, amit teszel, az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.

Ezen a napon - Antonio Vivaldi




  1741. július  28.  -  Bécsben meghalt  Antonio Vivaldi, aki királyoknak, hercegeknek ajánlott munkáival, zenetörténeti újításaival a barokk egyik legnagyobb hegedűse, zeneszerzője, színházigazgatója volt.
 
 
 
1678-ban született Velencében. Apja, Giovanni Battista, egy ideig borbélyként dolgozott, majd ifjú férfikorában hivatalos hegedűs lett. 1685-től a Szent Márk templom zenekarában, valamint utalások vannak arra, hogy időnként komponált és az operaigazgatásban is tevékenykedett.
Antoniót édesapja és Legrenzi tanította zenére. 1693-ban egyházi szolgálatba lépett. 1703-ban pappá szentelték az akkor már neves muzsikust, akit azután Velencében a későbbiekben mint „vöröshajú” papot ismertek. Ebben az évben került a Pio Ospedale della Pietá elnevezésű leányárvaházba, mint zenemester (maestro di violino). Az Ospedale (Ospitale) egyfajta kombinációja volt a leány-konzervatóriumnak, árvaháznak, apácazárdának és bentlakásos iskolának. Az intézetnek kiváló zenekara és énekesei voltak. A zeneegyüttes nemcsak az istentiszteleteken, hanem más alkalmakon is sűrűn szerepelt. Vivaldi számos művet komponált számukra. A Pietában tartott istentiszteletek központi helyet foglaltak ela velencei nemesség és a külföldi látogatók társasági naptéárában, így fontos volt a fiatal énekesek és hangszeresek hozzáértő tanítása, valamint az, hogy számukra rendszeresen írt új műveket biztosítsanak. 1723 júliusában a Pietá vezetői megállapodtak abban, hogy havonta 2 concerto megírását kérik a mestertől, melyeket – amennyiben szükséges – postán küldjön el, ezenkívül vezesse a concertók 3-4 próbáját, amikor Velencében tartózkodik.
Az Ospedale vezetői Vivaldi kinevezését évenként hosszabbították meg egészen 1709 februárjáig. Nem valószínű, hogy alkalmatlanság, hivatali mulasztás vagy személyes ellenségeskedés miatt mozdították el; inkább azért történhetett, mert az állást időlegesen felfüggesztették. Paradox módon az, hogy sikerült kiforrott előadókat nevelnie, elősegítette Vivaldi feleslegessé válását. 1711 szeptemberében Vivaldit visszaválasztották a Pietába, és a fokozatosan növekvő ellenállás dacára minden évben újra és újra kinevezték, egészen 1716 márciusáig. Meglepő módon, 1716 májusában egy nagyobb felelősséffel járó pozícióba nevezték ki: maestro de’ concerti lett.
Időközben Vivaldi zeneszerzőként is elismerést szerzett magának. Németországban különösen nagy volt a lelkesedés a Vivaldi-concertók iránt. Bach többet billentyűs hangszerre dolgozott át, Johann Ernst pedig concertókat írt Vivaldi stílusában.
Az 1710-es években Vivaldi követte apját az opera mozgalmas világába. Már 1708-ban megkomponálta a Le gare del dovere c. serenatát, amiben felhasználta a teljes operai eszköztárat. Bár legkorábbi ismert operáját, az Ottone in Villát 1713 májusában, Vincenzában mutatták be, először a velencei San Angelo színházban kezdett működni, mint zeneszerző és impresszárió.
1718 áprilisában Vivaldi új operáját, az Armida al campót Mantuába vitte, ahol 1720-ig maradt. Ez idő alatt 3 operát írt; Mantova kormányzója pedig (Fülöp) kinevezte őt maestro di cappella da camera (amely címet megtartatotta Mantuából való távozása után is)
Miután rövid időre visszatért Velencébe, Vivaldi Rómába ment, ahol három karneváli szezont töltött, s kétszer játszhatott a pápa előtt. Zeneszerzőként még mindig nagy nyereséget jelentett Vivaldi a Pietá számára, folytonos utazásai ellenére is, amely nem tette lehetővé a tanárként való alkalmazását.
Ez idő tájt kezdődhetett barátsága Anna Giraud egy francia származású alténekesnővel, aki a komponista tanítványa volt.  

1726-28 között Vivaldi ismét zeneszerzőként és impresszárióként működött a San Angelóban, ezzel egy időben hangszeres művei folyamatosan növelték hírnevét. 1725-ben adta ki az Il cimento dell’armonia e dell’invenzione c. op. 8-as sorozatot, amely az évszakokat ábrázoló 4 concertóval kezdődik.
1729-1733 között Vivaldi sokfelé utazott. Járhatott Bécsben, lehet, hogy Prágába is ellátogatott, mivel itt két új operáját mutatták be: az Agrippo-t és az Alvildá-t. A szerző szerette maga ellenőrizni új operáinak színpadra állítását, így premierjeinek helye és időpontja értékes támpontot ad feltételezett utasításaihoz.
V. közeli kapcsolatban állt a Ferrarában élő Guido Bentivoglio d’Aragona márkival, az ő támogatását vette igénybe operáinak színpadra viteléhez. 1738-ban azonban Ferrara bíboros érseke megtiltotta, hogy Vivaldi Ferrarába menjen, állítólag az Anna Giraud-val való kapcsolata miatt, ill. azért, mert nem akart misézni. E szerencsétlen / szerencsés körülmény tette lehetővé, hogy a zeneszerző Amszterdamba utazhasson. Azonban drágán fizetett a Ferrarából való távolmaradásáért. Az első operában kritikák érték a recitativók hibáit.
Életének utolsó évében Bécsbe utazott, és ott is halt meg, 1741. július 28-án. Bár igen szépen keresett, pazarló életmódja következtében szegénységben halt meg.  
Antonio Vivaldi olyan rendkívüli volt mint ember és mint zeneszerző is, hogy sok kedvezőtlen véleményt is kiváltott életében. Hiúsága közismert volt, hírnevével és előkelő patrónusaival kérkedett, valamint azzal, hogy milyen könnyen komponál.

/forrás: Vivaldi élete/
 
„A négy évszak” nemcsak Vivaldi, de az egész zeneirodalom egyik legnépszerűbb alkotása. Remekmű, amit soha nem lehet megunni. Olyan gazdag és sokrétű muzsika, amelyben, akárhanyadszor halljuk is, mindig találunk valami újat.

Állatokról



Állatoknak az állatok (Animalia) országába tartozó élőlényeket nevezzük. Az állatokkal a zoológia tudománya foglalkozik.

"Őseink többet éreztek, tudtak az állatokkal kapcsolatban, mintsem néhány más nép, avagy manapság mi gondolunk felőlük .

  Állatábrázolások a jégkorszakig – azaz Kr.e. 60000-10000 év közötti időkig – követhetők nyomon. A megtalált alkotások zömét a XIX. század végén francia és spanyol barlangok falfestményein fedezték fel, de csak a XX. század elején kezdték felismerni az archeológusok ezek különleges jelentőségét, és ekkor kezdték jelentésüket is kutatni. Eredményként egy olyan távoli, történelem előtti korszak kultúrájára derült fény, melynek létezését eddig fel sem tételezték.
 A barlangokat, melyekben ezek a sziklavésetek és festmények találhatóak, még manapság is szokatlan varázs tölti be.

Képtalálat a következőre: „barlangraJZOK”

- A Csendes óceán partján a legendák szerint a holló teremtette az életet és a rendet, elrabolta a Napot és a Holdat egy ellenséges szellemtől. Megszerezte és elhelyezte az égen. Később ivóvizet is szerzett, a folyókat halakkal és víziállatokkal népesítette be.

- Egy indián történet szerint a fecske ellopta a tüzet a Napból, és farktollain tartva lehozta az embereknek a földre.

- Az amerikai indiánok mitológiájában a pulyka szerepet játszott a világ teremtésében és megmutatta az embereknek, hogyan lehet gabonát termelni és miként űzhetik el a gonosz szellemeket.

- A babiloni teremtéstörténet szerint az istenek, akiket Tiamut-Anyaistennő az élet vízéből teremtett, addig nem keltek életre, míg a delfin elő nem hívta őket.

 - A róka Perzsiában szent állat, mert a holtakat átsegítette a mennybe.

- A nyugat-szudáni mandingók totemállattól származtatják magukat, hitük szerint a halál után lelkük a megfelelő állatba költözik, ezt az állatfajt szigorú szabályok, tabuk óvják.

- A közép-afrikai őserdei növénytermesztők nem az embert, hanem csak a titokzatos mágikus erőt származtatják totemállattól. Először a nemzetség őse kapta a manát, tőle pedig a mindenkori legidősebb nemzetségfő örökli.

- Amerikában, az északnyugati partvidék törzseinél található a totemhit, ahol a nemzetség tagjai mitikus állatőstől származtatják magukat. A totemizmussal hozható kapcsolatba az egyéni védőszellemek tisztelete is.

- Egy afrikai mítosz szerint egy párduc szerzett ivóvizet a hegyektől ordításával, azóta is mennydörgésnek hiszik a párduc üvöltését.

- A kalina indiánok hite szerint mindent Amana kígyó-istennő hozott a világra. Lakóhelye az ég vize. Nemcsak teremtő, hanem a vizek istennője is.

- Az indiánok szerint a Harkály a föld mélyéből kiszabadította az embereket és megtanította őket a vadászatra, földművelésre és a zeneszerszámok használatára.

- Észak-Amerika legelterjedtebb teremtő figurája a Búvármadár. Lemerült a tengerbe, iszapot hozott fel. Ebből keletkezett a Föld. A Földet egy óriás Teknős tartja a hátán.

- Az irokéz mondákban a Nap birodalmából egy bölcs Varjú érkezett a földre, ő hozta a kukoricát az embereknek.

- A maja mitológiában négy óriás jaguáristen tartja az égboltot. Tollaskígyó teremtette a világot, a növényeket, állatokat, és kukoricaliszt-tésztából a maják őseit.

- Az azték Kutya-isten a holtak földjéről hozott emberi csontból újrateremti az egyszer elpusztult emberiséget.

- Melanézia őslakói szerint az emberek ősei kígyók és krokodilok voltak.

   Szintén teremtéstörténet: az Úr a négy legnagyobb bálnára bízta a föld négy sarkát. Az ő feladatuk volt, hogy fenntartsák hátukon a földet, és ne engedjék alásüllyedni a feneketlen világtengerbe.
- Egyiptomban Kosisten agyagból formázza az embereket, Béka-istennő lehel beléjük életet.
- Kínában Nu-Va kígyólábú teremtő istennő agyagból formázta az embereket." /Temesvári G. Mítikus állatok/

teknős.jpg

 A teknősök a Testudines (vagy Chelonia) rendet alkotó hüllők. Kihalt és létező fajaik egyaránt vannak. 200 millió évvel ezelőtt már voltak teknősök. Ma körülbelül 300 ismert teknősfaj él a világon. Nagyon hosszú életű állat.  /A vicc szerint azért él sokáig a teknős, mert beletörött a páncéljába az idő vasfoga. Tény, hogy nagyon hosszú életű állatok. Vannak feljegyzések 152 évig élt óriásteknősről./

2014. július 27., vasárnap

Karácsony János festőművész

Karácsony János (Gyergyószentmiklós, 1899. július 27. – Gyergyószentmiklós, 1974. május 31.) festőművész, tanár.

Egész akvarellfestői pályája egyetlen tájegység, a Gyergyói-medence ember- és élővilágához kötődik. Szerény, visszavonult, finom művészlélek volt, rajztanárságának tanúi jobban ismerték s emlékeznek rá, mint a művészeti élet szereplői. Munkásságáról nem jelent meg monografikus feldolgozás. Hagyatéka a gyergyószentmiklósi Karácsony János Galériába került. A múzeumban található Karácsony János képek a festő emlékét őrzik, a szülőföldhöz kapcsolódó kötöttséget tárják fel.






Vízilabda EB-Budapest - Hajrá magyarok!

 



A magyar női válogatott 10–9-re legyőzte Olaszországot a Margitszigeten zajló vízilabda Európa-bajnokság szombati bronzmérkőzésén, így a harmadik helyen végzett.

Nyolc év után ismét Eb-döntős a férfi vízilabda válogatottunk!

 
A vízilabda medencében játszott csapatsport, melynek mérkőzéseit két hétfős együttes vívja egymás ellen. A pólónak is nevezett játék célja, hogy a labdát minél többször sikerüljön az ellenfél kapujába juttatni.
- See more at: http://www.utanpotlassport.hu/2011/03/06/a-vizilabda-tortenete-szabalyai/#sthash.TkBNq6c0.dpuf

2014. július 26., szombat

Hungarikum hétvége

A Hungarikum Hétvége egy kulturális és gasztronómiai fesztivál Magyarország nemzeti értékeinek bemutatására. A táncház módszertől a operettig, a 100 tagú cigányzenekartól a solymászatig, a halasi csipkétől a herendi és Zsolnay porcelánig, a csabai kolbásztól a hízott libáig, a pálinkától a tokaji aszúig, a szikvízen és a kalocsai paprikán keresztül a karcagi birkapörköltig: minden ami szemnek, szájnak, fülnek ingere, megtalálható lesz a Budai Várban július 24-27. között.






A színpadi programok mellett számos helyen kóstolhatunk borokat és hungarikum étkeket, megismerkedhetünk a solymászat rejtelmeivel és divatbemutatók keretében láthatjuk majd a matyó és a kalocsai népművészet remekeit is. 


„A rendezvény fő célja, hogy hozzájáruljon a magyar  öntudaterősödéséhez, értékalapú nemzettudatot segítsen kialakítani, megismertesse a hungarikumokat a magyarokkal és járuljon hozzá a büszkeség érzetének kialulásához, illetve segítse az országimázs erősödését a Magyarországra látogató turisták körében” 


 


"Amit tudsz, nagy érték,
az ősők hagyománya -
Bcsüld meg, erősődj meg benne,
mert ha többre akarsz menni,
csak erre építhetsz."

Kodály Zoltán