Ezen a napon született Zsolnay Vilmos

A kerámiagyártás grand seigneurje, Zsolnay Vilmos.

Zsolnay-kerámia évszázados fogalom itthon és szerte a világon.

Hogyan lett rang és márka a pécsi kerámiából? A festőművészi ambíciókat tápláló ifjú Zsolnay az atyai óhajt követve lépett kereskedelmi pályára. Különösebb előképzettség nélkül fogott hozzá a kerámiák gyártásához. A technikai érdeklődést, a művészi és kereskedelmi érzéket egyesítő gyáralapító pár év leforgása alatt a szakma európai hírű mesterévé vált. Agyagkísérletei, híres újítása, az eozinmáz - vagy ahogy Zsolnay írta, eosin - óriási lépés volt a hazai iparművészetben. Zsolnay Vilmos munkáját népes családja segítette: gyermekei, vejei, rokonai sorra tervezték az edényeket, virágtartókat, szobrokat és tálakat. De három nagy hírű szobrász - Stróbl Alajos, Telcs Ede és Kisfaludy Stróbl Zsigmond - is hozzájárult a Zsolnay-formavilág gazdagításához. Róth Miksát, a kiváló mozaik- és üvegfestőt is elvarázsolták az eozin fényei. A XIX-XX. század fordulóján a kor neves építészei, Steindl Imre, Lechner Ödön vagy Árkay Aladár olyan jeles épületeiken alkalmazták az üzem kerámiáit, mint az Országház és az Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet és a fasori református templom, de Zsolnay-épületdíszek ragyognak a   a kecskeméti városházán is.

Idővel a Zsolnay-manufaktúra díszárui a különböző stílusformákon belül egyedi arculatot kaptak, és ezt az eredetiséget ma is híven őrzik. A forma és a díszítés végtelen gazdagságát a bécsi világkiállítás után gyártott sorozatok példázzák. A Pannónia-, a halhólyag-, az arab, a mignon- és a rokokó sorozat légies dísztárgyai kifogyhatatlan fantáziáról tanúskodnak. Ma is több széria indul el hódító útjára a pécsi műhelyből.