Amikor egy
falevél
lehull a fáról, vajon úgy érzi-e, hogy legyőzte a hideg? A fa azt
mondja a levélnek: "Ez az élet körforgása. Talán azt hiszed, hogy
meghalsz, de valójában bennem élsz tovább. Neked köszönhetem, hogy élek,
hiszen általad lélegeztem. Azt is neked köszönhetem, hogy szerettek,
mert árnyékot tudtam adni a fáradt vándornak. A te nedved az én nedvem:
mi egyek vagyunk."
Wass Albert: Megjött az ősz
Ma igazán itt az ősz. Ugye:
ma nem találsz szívedben nyári dalt?
Az én szívemből minden dal kihalt.
Ma búcsuszóban elérkezett az ősz.
Ma búcsuszóval messze ment a párom…
és a szívem ma üres lett nagyon:
deresre sápadt minden, minden álom.
A hervadásban, itt, mit is keressek:
várjam amig a holt avar kihajt?
Mert most igazán itt az ősz. És érzem:
ma a szívemből minden dal kihalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése