"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni - ez az élet." (Madách Imre)

2017. október 14., szombat

Repülés - hangsebesség

Minden egy nagy álommal kezdődött. A repülés álmával. Az első gondolat a madarak reptének utánzása volt. Az első feltaláló, akinek neve fennmaradt a festő óriás - Leonardo da Vinci volt. Sok vakmerő, sőt őrült próbálkozás, sok sikertelenség, sok emberáldozat előzte meg az első igazán sikeres akciót, amely a repülés két úttörőjének, Wilbur és Orville Wrightnak a nevéhez fűződik. Saját tervezésű és készítésű gépük nagy ujdonsága volt a motor. Ülésekkel nem rendelkezett, egy egyszerű csípőmozdulattal lehetett változtatni a szárnyak dőlésszögén. Gondos előkészületek után 1903 december 17-én Észak Karolinában a gép felszállt a levegőbe. Ez volt az első alkalom a világtörténelemben, hogy egy a levegőnél nehezebb szerkezet, pilótával a fedélzetén felszállt a földről. A Wright fivérek gépe, a Flyer azaz a "repülő" összesen 97 másodpercet repült, - de kiérdemelte a nevét.


1947. október  14-én először repültek a hangsebességnél gyorsabban.. Chuck Yeager amerikai berepülőpilóta lépte át a hangsebességet, X?1 kísérleti repülőgépével. 

1947-ben még viszonylag keveset tudtak a hangsebességről, a hangrobbanásról, a lökéshullámokról, ennek az egész jelenségkörnek a valóságos természetéről. Nemigen akadtak olyan szélcsatornák, amelyek modellezni tudták volna ezt a sebességtartományt és a benne uralkodó aerodinamikai viszonyokat. Komoly és félelmetes misztika vette körül a hangsebességet, amit az a korabeli kifejezés is jól jelez, hogy: hangfal, avagy ahogy az angol szlengben szerepelt: sound barrier. Egy fal, egy gát, amit át kell törni.

Chuck Yeager  egy seprűnyél segítségével volt képes végrehajtani az emberiség egyik legfontosabb repülését.

Előző este feleségével lovagoltak, amikor leesett a paciról és eltörte egy-két bordáját. Tudta, ha ez kiderül, nem engedik meg, hogy repüljön a géppel, úgyhogy egy állatorvossal tétette úgy-ahogy rendbe magát, jó barátja, Jack Ridley pedig seprűnyélből faragott egy egyszerű szerszámot, aminek segítségével úgy is be tudta csukni a kabintetőt, hogy ne kelljen felemelnie hozzá a karját, mert akkor nagyon fájtak az eltört bordái. Az X-1-et egy B-29-es bombakamrájához rögzítették, a nagy négymotoros emelte el a földtől, majd leoldották, aztán Yeager bekapcsolta a rakétahajtóművet. Elemelkedett, aztán viszonylag simán, és ami fontos: nem zuhanásban, hanem vízszintesen repülve 13 700 méteren lépte át a hangsebességet. Neki viszonylag egyszerű volt a repülés, a földön lévők azonban azt hitték, nagy baj van: előzőleg nemigen hallhatta emberfia a hangsebesség átlépésekor keletkező hangrobbanást. Yeager azonban a rakéták üzemanyagának kifogyása után siklásban megint csak simán leszállt a géppel.

Az X-1 vízszintesen is képes volt a hangsebességre

Bleriot óta talán nem is született olyan sztárpilóta, mint amilyenné Yeager lett, akiről könyvek, filmek készültek., A későbbiekben is sok rekordot felállított, ott volt a legfontosabb kísérleteknél, élő legenda, még az űrhajósok hírneve sem szorította háttérbe őt és azt a bizonyos repülést 1947. október 14-én.

Forrás IHO -Repülés
Márványi Péter

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése